I have a story to tell. It is long, prepare to skip it if you don't like such long walls of texts.
btw, I am Quicksilver, if that colours the story for you in any way, I am not hiding it at the very least.
As most of you know, I was using my orgs since the (unfair) ban of my character. Many of them was banned by ill-wishing admins and mods, but the last one, named acerola lasted a surprisingly long time - until a few days ago I strongly disagreed with the_mihai (a community moderator, known as admin) on the subject of the new military rules. So strongly, that I myself edited my comment, modifying the wording so that it would not be insulting - only criticizing (a s.h.i.t.t.y changed into not too brilliant and such changes). Despite of the changes, the_mihai was so enraged that he banned my org from the forum, banned my other org too which only asked why the comment was deleted, and after a few angry PM-s in which I demanded to be unbanned, he banned my org permanently from erep - citing repeated insults as reason... which was quite clearly not the case. The appeal was denied within half an hour, with no reason, so quite clearly he had done it himself at once.
The second part of the story: I got angry, I think understandably angry, because my criticism was neither stronger nor worse than any of the rest in the topic that users said. After the ban of my org which I used for quite a while, I got more than angry, I became enraged - this blatant display of abusing an admin's power, the callousness by which he denied the truth and the appeal too, and yes, the idiocy of the new rules too - they all made me so angry that I literally seethed. I had another org, with which, I hurled insults at the_mihai - the org was banned of course in a very short order, and in the appeal I sent him some more piece of my mind only - knowing that this ban, and this ban alone was totally justified. It was worth an org to finally tell him what I thought of him.
The tale gets interesting from here. I borrowed an org from a friend, named Sh4de & Sh4de, which was not my org, never banned, never penalized - a clean sheet so to speak. With this org, I started to remind the_mihai, that his actions will have consequences, as unfairness and injustice always do - namely that his karma will visit upon him every sin that he comits (I believe Christians have a similar belief). I also reminded him a couple of times that my character and my orgs will haunt his conscience, I wished him the very same that he had done to me, and when he ansered once I answered that PM too. All in all maybe a dozen PM-s, all different, all meaningful, none of them containing a single insulting word even. But alas... the org was permanently banned after a few hours - the reason for the ban is SPAM. I appealed of course, beind incredulous that he would so blatantly overstep any laws.
But I did not want any more friends to loose their orgs, so I decided that the best would be to register a new character and take matters into its hand. This character is what I write with now - nicknamed Ghostwalker67. I tried to ask why was my previous org's conduct spam, so I asked both the_mihai and admins in general in tickets what constituted spam, and how many PM-s a day that is one allowed to write before an admin banned it for spam... permanently. Because that org had no previous bans, not even a single FP - it was banned permanently for a dozen or so PM-s, written in a particular subject, not insulting, not meaningless... and that seriously questioned in my mind how moderation works. If an admin can abuse his power so blatantly, so atrociously, then what can anyone expect? Because the story hasn't ended yet - when I last came online, all my tickets were closed with not a single answer to them, all my orgs still banned, and all my appeals denied without a word of an explanation.
Now, I had always known, ever since admins banned Quicksilver, that moderation was totally unfair, unjust and cruel to the extreme. What made me now to write this all down, when he will probably just delete it soon? That I had hoped that the_mihai would be at least a bit different. That he used to be a player, that he looked like a decent sort of a fellow when we met, that he was seemingly intelligent enough to grasp the existing situations in the moderation and that they were bad for the company, bad for the users, bad for business. And the first changes that he made were giving reason me to hope. Because you see, blatant censorship, outrageous favoritism and bias can only take a business so far... whereas solid, fair, open and just foundations are far harder to lay down, but they provide a much more stable structure, a much healthier enviroment - and you can all guess which enviroment is better for business - the healthy or the festering one? But the first hopeful signs have all dissappeared in time. All the bad habits, the bad practices, the bad rules came back - and lately multiplied too. And my case now, embodies this whole process, of course to me only, as I am a relative nobody nowadays, but for me it is a sort of a climax, in which a long-festering sore suddenly burst.
In the course of the last few months, I was mainly still around, because he made me a promise. I have long known that he broke that, I have long felt that he wanted to worm out of it, to shed the uncomfortable burden - yes, my character's unban. It doesn't really matter how he accomplished it, how the whole admin-team was set against it - I knew it, I felt it, I sensed it. They are very simply afraid of me, of the opinion I can tell, of the clout that I still have - and did their best to blacken my name in every way they could, to make it impossible for me to follow the game with my org, to alienate from me all those who used to be beside me. And since I am not perfect, I frequently fell for their sly provocations - I do have a very short temper sometimes. Well, they are succeeding, I know - all the tools and power is on their side, on mine it is only truth. I wowed never to give up, no matter how foolhardy it is, no matter that it is quite unhealthy to me in the IRL aspect. I could elaborate this part further, but it is already too long, and if I did that it would only reinforce my crazyness in many eyes.
So, to conclude the story, it is a fine example how the bad system with bad rules and bad reinforcers can lead to a total disaster. Because - as some of you can still remember - I did a helluva lot for erepublik, and had they not alienated me totally, I could have done a lot od good for it too. And they lost a lot of other good people in the same way - by driving them away from this unhealthy, festering, rotten enviroment. Can they afford this? Are they themselves good enough for the business? Even if they are all brilliant and hardworking - which they all are not - are they enough to work miracles and make erep a successful busines - and a good game?
Facts prove that they are not. The disastrous changes that many of these players that I mentioned warned about, the unheeded tons of advice that they ignored, the wasting of their own resources on matters not only immaterial but downright harmful, the self-destructing, suicidal course that they ut erep on are all signs that they are alone - cannot do the job. Hell, they even ignore their own handpicked CP's advice, why do I expect them to heed anything else...? But well... I am running out of energy to tell more. It has really became a tale, and went far from my orgs' bans. I had to spill my feelings, to put them down once more. It will probably be a short-living tale - or a closed topic, or a banned character... or anything in their repertoire that makes a matter unheard of.
Instead of hearing it out.
Which is too bad.
Quicksilver
The end of the story: Ghostwalker67, the character registered purely to write this is now permanently banned, becasue of this very text - dubbed as 'illegal public debate'. That means the_mihai is really on the warpath, banning everything that belongs to me, denying every appeal that I make, closing every ticket that I write - answering to nothing, abusing his position as totally as he possibly can. It is sad really, to see a person sliding more and more into the stinking marsh of unfairness and injustice.
2010. december 10., péntek
2010. augusztus 28., szombat
eRepublik once more
I heard the grapewine, just like many of you - that erep is going to the mothballs, they are downsizing, profit is dropping sharply, and in general, they are in deep-deep shit. Just like many of us said they would be. The company for a long time thought, no, they were sure that they can do the game, manage it, censor it, administer it with absolutely no consideration to the users' opinions. Because they deluded themselves into the dream of a perfect game, with no bugs, no criticism, no fakes and no hackers - and unlimited new players to fill the ranks of those who have been censored, who have not been listened to, who helped till the last to make the game better, and only got silence, censorship and bans as an answer to their concern... the so-called 'Rising' was only a last straw, not the sole reason - the reasons are the incompetence of the admin team coupled with their vainglorious attitude that made the basically brilliant ideas of this New World into a shitty game that makes people shrug and search for another internet-game.
How many warned them that erepublik should, no should but must preserve what makes it unique, instead of making it similar to the other dozens of strategy games, where it would not be able to win over more experienced and more financially sound enterprises? eRepublik's strength lies in its community and its complexity, that offers a niche to many kinds of players from economically minded through politicians till fighters and even the spies. The Rising centered it totally around the battle module, while neglected the all-important media and politics, and even the war module itself - not to mention the hundreds of great ideas to give new incentives to the competiton amongst countries, to give it a new, needed level. Like diplomatic goals, real alliances instead of the outdated MPP-system, and a variation of the oh-so-boring raw materials wars. The most important module of erep is the media. half of the wars, diplomacy, spying, trolling and TO-s go on there. All of the fun resides there.... or so it did, until the admin team's incompetence and the weakness of the code opened the door to the hackers there, and their only defense against this was to restrict the media so much that it made articles a joke - instead of making a full, interesting, lively and entertaining media module, it was practically hamstrung. And so the community reacted, and took its fun into the IRC - the ingame chat was never a competition to that, only one of the prime examples of the Team's deafness as to what players really wanted. Like the forum... nobody has ever wanted the forum - ok, except Kirill - and its renovation was, or ahould have been the thousandth thing on the list. But it was done, because the team could not tackle the necessary renewing of the media module and they wanted to show something flashy and working probably to the inventors.
Another of the deep-lying problems are the never-solved multiaccount-situation. It was never addressed properly, quite the opposite, it was practically ignored, because it made possible to boast outwardly hundreds of thousands of players, which the game in fact never had. Not even the tenth of it. But the admin team only ever hunted small time users who made 1-2-3-5 multies, and from them got a few dozen golds, a few votes and workforce - I am not saying it is acceptable, but when we saw people with hundreds and thousands of multies unbanned, I think most of us, players thought this situation absurdly unfair. Even nowadays when the biggest multi-farms are banned, we know that admins dont dare to ban real big people like the Polish President, even though they admit that he used fake gold for waging wars and battles. It is obvious that no matter how many fakes are banned if the gold they produce remain in the game, and if the guilty ones are not banned. The anti-faking measures were a good step, but - I have triedit so I know - it gives even more incentive to fakers, as the gold produced is more than before... so the making of multies were made a bit harder, but at the same time the rewards were made twice, thrice as big too. And because of the same measures, a real player, a real new character almost dies, because it cannot buy enough food before it can exchange its gold into currency. So the game offers nothing particularly interesting to a real newbie, as it doesn't yet understand the complexities of the game, but it makes them almost die without help from other players. A sure way to make most newbies give up after a few days.
Not tested, not unbugged, not perfected... this was Rising. We had a beta test for a few weeks, but admins practically ignored all suggestions that players made on its basis. Popele warned that it would make economy collapse - which it did -; that it would make the job-market collapse - which it did -; that migration was totally unfair because the real Rising values was totally different from the beta test one; that it would make the monetary market collapse, as the incoming gold became less, while the use for it was much-much more than before - and it did lead the devaluation of most currencies and quite a few market crashes -; that it would destroy the carefully built-up armies, because instead of the individuals in V.1. it was armies-fight in Rising - despite the PvP, because in V.1 we all saw our avatars in the battle, we were individuals, contributing to a battle, and not only small, insignificant country flags in a bland battlefield. Not to mention that in V.1. if all fighting counted in the 24 hour battle, it was one of the pro-s of the game, while in Rising, only the last hour counts, leading to totally skewed time-zone battles. Now, in any country, only about 10 % of the population fights, because let's face it, if you are not online in that hour that counts in a battle, then it worths absolutely nothing to fight. You gain no experience, you gain only a few skill points that are insignificant compared to what can be gained in training, but you can lose a lot of wellness - and it is totally disproportional to the gain. The necessary organisational, directional commanding channel was not built into the battlefield, so even those who go in to fight do so mainly by themselves, while the structure of the battle would require concerted movements of armi units. IRC is a way to do this, but it is an outside channel, and the turn-time gives not enough time for a commander to assess the situation and give orders.
So people are frustrated by admins not listening to them, by bugs, by hackers, by multi-farms and fake gold, by distorted battle-scenes, by failing economy, by admins handling the effects of bugs and hacks totally incompetently, by daily changing rules that not even the most devoted can follow, by illogical rules and sablon answers to reports, by moderators, by admins and finally by erep itself. And so, the frustration slowly overwhelms the addiction to the game, and people first stop recruiting, then become twoclickers, or turn to hacking/multying themselves, and finally leave. And very few new players come, as the old ones, the devoted ones, the many-times let-down, mocked and mistreated users stop investing energy into the game, into organizing the community, and into recruiting. The level of competence and devotion to the game falls, and as admins cannot do things properly, and have always relied on users to do at least half of their work (from recruiting through translation till moderation) the level of the game drops drastically - leading even more people to leave, and even less to come and stay. From this point on it is a downward spiral, almost impossible to get out of.
I see no way out, for the problems lie with the core still, in the administrative team of erep, their general attitude and incompetence, and some particular people whom we all know. We saw some changes lately, and they were positive, but they were far too little and far too late. Drastic changes would be needed, drastic changes in attitude, coding, customer-service, moderation, game-management - and they might all not give the results, as the game was let to rot for far too long. It acquired a bad name in gaming circles, as a game of unfixed bugs and shitty admins. It is hardly possible to recruit anyone to a game with such a reputation, and it is almost as hard to call back people who became deeply dissappointed in it and left. The communication of the admin team - or lack of it I should say - does not help, as practically nobody believes their lies any more ('we have solved this bug' - sure, that's why it comes up monthly; 'we have found nothing wrong in this' - sure, can I make a thousand of multies too?; 'try refreshing your browser' - yeah, a bug in the code will go away with a refresh; 'we have solved the effects of hackings successfully' - yeah, that's why both sides scream for their stolen gold and companies, and fucked up MPP-s still... and so on...) - I do understand the necessity of a positive note in the EI articles, but then, it should have truth in it too, because lies don't work in a long term, no matter how positive they try to sound. And in the middle of a hacker attack it has an atrociously bad taste to cheerfully promote the ref-link badges to advertise the game - almost as bad as celebrating the 1000th day with 'you can buy gold cheaper today' article... whoever made that up should be tied up and sent to a mental asylum.
I cannot understand how nobody in the team understands even the most basics of human psychology? Are they not humans so they don't understand how people work? Because if they understand, but choose not to care, then they are undermining their own game, their own business - as in a long term, games are making profit from people who play them, and if these people are ignored, despised, ridiculed, censored and treated like dirt, then they will cease to make profit for the company. The time of easy money in gaming industry is gone, now there is competition, there are hundreds of games to choose from, there are new ones popping up daily, and as they grow, it is not enough any more to throw a few good ideas into the pool and couple it with shitty management, shitty coding, and not caring about customers. The time of that is past, and erep shows a crystal-clear example for it. Maybe it was enough when it started out as a new and unique game... but it is not enough now, and erep must either change, or... end.
I do not consider myself an expert in either online gaming or game management, or anything fancy in this field. I am a player only, and these things are what I saw. But I know that most things that I'd tried to warn admins/owners have come true... so what I see might not be totally off the mark. I was silenced, banned for things I said, and the way I told them... and some admins' envy of my fame, I can see it now. But I hold truth very important, I value it more than being a player. I can't say I am not missing the game, but what I am missing is the ideal version of it, that I saw while I was still naive and optimistic and helpful... what I see now is much different.
Quicksilver
How many warned them that erepublik should, no should but must preserve what makes it unique, instead of making it similar to the other dozens of strategy games, where it would not be able to win over more experienced and more financially sound enterprises? eRepublik's strength lies in its community and its complexity, that offers a niche to many kinds of players from economically minded through politicians till fighters and even the spies. The Rising centered it totally around the battle module, while neglected the all-important media and politics, and even the war module itself - not to mention the hundreds of great ideas to give new incentives to the competiton amongst countries, to give it a new, needed level. Like diplomatic goals, real alliances instead of the outdated MPP-system, and a variation of the oh-so-boring raw materials wars. The most important module of erep is the media. half of the wars, diplomacy, spying, trolling and TO-s go on there. All of the fun resides there.... or so it did, until the admin team's incompetence and the weakness of the code opened the door to the hackers there, and their only defense against this was to restrict the media so much that it made articles a joke - instead of making a full, interesting, lively and entertaining media module, it was practically hamstrung. And so the community reacted, and took its fun into the IRC - the ingame chat was never a competition to that, only one of the prime examples of the Team's deafness as to what players really wanted. Like the forum... nobody has ever wanted the forum - ok, except Kirill - and its renovation was, or ahould have been the thousandth thing on the list. But it was done, because the team could not tackle the necessary renewing of the media module and they wanted to show something flashy and working probably to the inventors.
Another of the deep-lying problems are the never-solved multiaccount-situation. It was never addressed properly, quite the opposite, it was practically ignored, because it made possible to boast outwardly hundreds of thousands of players, which the game in fact never had. Not even the tenth of it. But the admin team only ever hunted small time users who made 1-2-3-5 multies, and from them got a few dozen golds, a few votes and workforce - I am not saying it is acceptable, but when we saw people with hundreds and thousands of multies unbanned, I think most of us, players thought this situation absurdly unfair. Even nowadays when the biggest multi-farms are banned, we know that admins dont dare to ban real big people like the Polish President, even though they admit that he used fake gold for waging wars and battles. It is obvious that no matter how many fakes are banned if the gold they produce remain in the game, and if the guilty ones are not banned. The anti-faking measures were a good step, but - I have triedit so I know - it gives even more incentive to fakers, as the gold produced is more than before... so the making of multies were made a bit harder, but at the same time the rewards were made twice, thrice as big too. And because of the same measures, a real player, a real new character almost dies, because it cannot buy enough food before it can exchange its gold into currency. So the game offers nothing particularly interesting to a real newbie, as it doesn't yet understand the complexities of the game, but it makes them almost die without help from other players. A sure way to make most newbies give up after a few days.
Not tested, not unbugged, not perfected... this was Rising. We had a beta test for a few weeks, but admins practically ignored all suggestions that players made on its basis. Popele warned that it would make economy collapse - which it did -; that it would make the job-market collapse - which it did -; that migration was totally unfair because the real Rising values was totally different from the beta test one; that it would make the monetary market collapse, as the incoming gold became less, while the use for it was much-much more than before - and it did lead the devaluation of most currencies and quite a few market crashes -; that it would destroy the carefully built-up armies, because instead of the individuals in V.1. it was armies-fight in Rising - despite the PvP, because in V.1 we all saw our avatars in the battle, we were individuals, contributing to a battle, and not only small, insignificant country flags in a bland battlefield. Not to mention that in V.1. if all fighting counted in the 24 hour battle, it was one of the pro-s of the game, while in Rising, only the last hour counts, leading to totally skewed time-zone battles. Now, in any country, only about 10 % of the population fights, because let's face it, if you are not online in that hour that counts in a battle, then it worths absolutely nothing to fight. You gain no experience, you gain only a few skill points that are insignificant compared to what can be gained in training, but you can lose a lot of wellness - and it is totally disproportional to the gain. The necessary organisational, directional commanding channel was not built into the battlefield, so even those who go in to fight do so mainly by themselves, while the structure of the battle would require concerted movements of armi units. IRC is a way to do this, but it is an outside channel, and the turn-time gives not enough time for a commander to assess the situation and give orders.
So people are frustrated by admins not listening to them, by bugs, by hackers, by multi-farms and fake gold, by distorted battle-scenes, by failing economy, by admins handling the effects of bugs and hacks totally incompetently, by daily changing rules that not even the most devoted can follow, by illogical rules and sablon answers to reports, by moderators, by admins and finally by erep itself. And so, the frustration slowly overwhelms the addiction to the game, and people first stop recruiting, then become twoclickers, or turn to hacking/multying themselves, and finally leave. And very few new players come, as the old ones, the devoted ones, the many-times let-down, mocked and mistreated users stop investing energy into the game, into organizing the community, and into recruiting. The level of competence and devotion to the game falls, and as admins cannot do things properly, and have always relied on users to do at least half of their work (from recruiting through translation till moderation) the level of the game drops drastically - leading even more people to leave, and even less to come and stay. From this point on it is a downward spiral, almost impossible to get out of.
I see no way out, for the problems lie with the core still, in the administrative team of erep, their general attitude and incompetence, and some particular people whom we all know. We saw some changes lately, and they were positive, but they were far too little and far too late. Drastic changes would be needed, drastic changes in attitude, coding, customer-service, moderation, game-management - and they might all not give the results, as the game was let to rot for far too long. It acquired a bad name in gaming circles, as a game of unfixed bugs and shitty admins. It is hardly possible to recruit anyone to a game with such a reputation, and it is almost as hard to call back people who became deeply dissappointed in it and left. The communication of the admin team - or lack of it I should say - does not help, as practically nobody believes their lies any more ('we have solved this bug' - sure, that's why it comes up monthly; 'we have found nothing wrong in this' - sure, can I make a thousand of multies too?; 'try refreshing your browser' - yeah, a bug in the code will go away with a refresh; 'we have solved the effects of hackings successfully' - yeah, that's why both sides scream for their stolen gold and companies, and fucked up MPP-s still... and so on...) - I do understand the necessity of a positive note in the EI articles, but then, it should have truth in it too, because lies don't work in a long term, no matter how positive they try to sound. And in the middle of a hacker attack it has an atrociously bad taste to cheerfully promote the ref-link badges to advertise the game - almost as bad as celebrating the 1000th day with 'you can buy gold cheaper today' article... whoever made that up should be tied up and sent to a mental asylum.
I cannot understand how nobody in the team understands even the most basics of human psychology? Are they not humans so they don't understand how people work? Because if they understand, but choose not to care, then they are undermining their own game, their own business - as in a long term, games are making profit from people who play them, and if these people are ignored, despised, ridiculed, censored and treated like dirt, then they will cease to make profit for the company. The time of easy money in gaming industry is gone, now there is competition, there are hundreds of games to choose from, there are new ones popping up daily, and as they grow, it is not enough any more to throw a few good ideas into the pool and couple it with shitty management, shitty coding, and not caring about customers. The time of that is past, and erep shows a crystal-clear example for it. Maybe it was enough when it started out as a new and unique game... but it is not enough now, and erep must either change, or... end.
I do not consider myself an expert in either online gaming or game management, or anything fancy in this field. I am a player only, and these things are what I saw. But I know that most things that I'd tried to warn admins/owners have come true... so what I see might not be totally off the mark. I was silenced, banned for things I said, and the way I told them... and some admins' envy of my fame, I can see it now. But I hold truth very important, I value it more than being a player. I can't say I am not missing the game, but what I am missing is the ideal version of it, that I saw while I was still naive and optimistic and helpful... what I see now is much different.
Quicksilver
2010. május 19., szerda
A emberi tényező
.
Elöljáróban egy fantasztikus képregény, ami bemutatja a játék lényegét:
A social game
A világunkat, és legfőképpen az internetet gyakran hibáztatják hogy elidegenít, hogy a valós emberi kapcsolatokat tönkreteszi, és helyettük csak sekélyes, nem igazi, virtuális ismeretségeket ad. Az internetes játékokat pedig pluszban azzal is vádolni szokás, hogy agresszióra, felületes gondolkodásra, sekélyes értékrendre tanítanak. És ezekben van is valami; a netet és netes játékokat évek óta ismerő-használók jól tudják, hogy van ilyen oldala mindkettőnek. Valóban van Facebook-nemzedék, valóban vannak sms-kapcsolatok, valóban vannak WOW-őrültek, Quaken nevelődött, iskolatársaikat megfélemlítő-kiraboló agresszorok, és játékosok, akik inkább nem esznek és éhenhalnak, nehogy kimaradjon egy perc a szent játékukból. Valóban, ezek a dolgok károsak, és amit lehet tenni ellenük, azt meg is kell lépni, segíteni kell; szülőknek, törvényeknek, játékkészítőknek, pszichológusoknak - és maguknak az embereknek, akik ezt a legközelebbről látják: a játékostársaknak.
eRepublik találkozók
Mert itt az emberi tényező nem csak egyszerűen fontos, de ez a legfontosabb dolog. A megszállott játékos, az agresszivitás lejtőjére kerülő tini, a valós (IRL) rokonait is alig ismerő netizen számára sokszor az egyetlen amire még hallgat, az a hozzá hasonlóan, de mégsem annyira megszállott játékostárs, aki felismerte a játék veszélyeit, a net csábítását, de még tud hozzá ugyanazon a nyelven beszélni, tudja mivel lehet kizökkenteni, egészséges mederbe terelni a megszállottságot. És ezt tudja adni egy olyan játék, ahol nem a lövöldözés vagy a karakterépítés a fontos, hanem a közöség. Nem az egyes ember, hanem az emberi kapcsolatok - azok minden buktatóival és szépségeivel együtt. Minden játék mellett kiépül egy közösség, olyan, amilyen. Azonban nagy különbség az, hogy ez a közösség csak mellékesen összecsapódó játékosok ad hoc csapata, amelyik a játékért van, azt szolgálja; vagy egy igazi, folyton épülő-változó, és önmagában egy egészet alkotó igazi közösség az, amelyik már-már független attól a pár kattintástól, amit a játékosok a játékfelületen végeznek.
Életutak az eRepublikon
Az eRepublikban egy ilyen közösség létezik. Nem véletlenül szociális stratégiaként definiálja magát a játék, hiszen a cél valóban egy működőképes közösség, egy struktúra kialakítása, amelyben a játékosok meg tudják találni a helyüket, ahol a leghatékonyabban tudnak működni, ahol jól érzik magukat, és igen... ahol segíteni tudnak egymásnak. Vagy ártani, hiszen a pakliban ez is benne van, és a közösség próbája pont ez - hogy hogyan kezeli a devianciát, a rosszakaratot, a kártékonyságot. Az eRepublik közössége évek óta alakul, változik, foglalja magába az átlagos játékosoktól kezdve a net vagányain át az extrém eseteket - és ahogyan megtanulja ezeket kezelni, úgy változik maga is. Nem csak a barátságok szövődése, nem csak a valós találkozók, nem csak az igazi emberi kapcsolatok jelzik azt, hogy a közösség jól működik; hanem az, ahogyan ez a kis e-állam túléli a kríziseit, segíti a segítségre szorulókat, figyelmet ad annak, akinek ez kell és tanácsot annak, akinek az; és ahogyan kiveti magából a rosszindulatot, összezáródik az okozott sebek nyomában, túlél és fejlődik... és ahogy nő, úgy alkot magán belül kisebb, kezelhetőbb, emberléptékűbb csoportokat.
Birodalmak tündöklése és bukása VIII - Magyarország
Nem attól más ez a játék, mint a többi, mert a valóságról szól, és igazi szerepeket lehet benne játszani; attól csak még életszerűbbé válik, még hihetőbbé, mintha elfek lennénk Mordorban vagy taurenek Kalimdorban, azaz könnyebb beilleszkedni a szerepekbe és azonosulni a célokkal (megvédeni eMagyarországot jóval hevesebb érzelmeket kavar mint kalandozni egy fantáziavilágban). Attól más, hogy máshol van a hangsúly - nem az egyénen és nem a játékon, hanem a közösségen. Azon, amin a neten oly kevéssé van, ahol a Facebook felületes párszavas státusza jelez csak minket, embereket; míg az eRepublik chatszobáiban, fórumain, cikkeiben folyamatosan zajlik az élet, a játékosok kapcsolatokat építenek, szórakoznak, dolgoznak, tanulnak... élnek. Közösségben élnek.
Budapest ostroma
Az eRepublik tehát egy interneten, böngészőben játszható, ingyenes szociális stratégiai játék, ahol a beregisztráló játékosok a valóság országaiban játsszák el a valóság némileg leegyszerűsített szerepeit (katona, üzletvezető, politikus, tőzdés, újságíró vagy diplomata) veszik fel, és élik az e-életüket más országok hasonló játékosaival szemben. A regisztrációkor 'újszülött' játékos a tutorialokon keresztül sajátítja el a tudnivalókat, ebben mentorok és kisközöségek segítik, és lassan fejlődnek a képességei, tudása, ismeretei, amíg készen nem áll aktívabb szerepet vállalni, akár a politikában, akár más területen. A játék ingyenes, de extrákat lehet valós pénzért venni benne, amely természetesen némi előnyt is jelent a játékmenetben - de mivel a szociális rész fontosabb, így pl. a kapcsolatok, az emberekkel való bánás képessége ezt nagyon is túl tudja szárnyalni. A játékban jelenleg Magyarországról körülbelül 15-20 ezer ember, míg az egész világról közel 300 ezer játékos van, így a közösségek igen komoly méretűek és komplexitásúak - még akkor is, ha a multiaccountok igen komoly problémát jelentenek, azaz ez nem mind élő játékos.
Tájékoztató az új játékosoknak
Azaz, hangsúlyozva megint a dologot; ez egy játék. Nem a valóság helyett van, hanem mellette. A Homo Ludens az, aki a csont-dobókockáktól a táblás játékokon keresztül a netes szerepjátékokat kitalálta, és a Homo Ludens az, aki ezekkel játszik - tanulásnak, agyi edzésnek, szórakozásnak, unaloműzőnek, izgalomnak - ki, miért... mert játszani jó. Közösségben játszani még jobb.
Nádasdy Nóra
Quicksilver
Elöljáróban egy fantasztikus képregény, ami bemutatja a játék lényegét:
A social game
A világunkat, és legfőképpen az internetet gyakran hibáztatják hogy elidegenít, hogy a valós emberi kapcsolatokat tönkreteszi, és helyettük csak sekélyes, nem igazi, virtuális ismeretségeket ad. Az internetes játékokat pedig pluszban azzal is vádolni szokás, hogy agresszióra, felületes gondolkodásra, sekélyes értékrendre tanítanak. És ezekben van is valami; a netet és netes játékokat évek óta ismerő-használók jól tudják, hogy van ilyen oldala mindkettőnek. Valóban van Facebook-nemzedék, valóban vannak sms-kapcsolatok, valóban vannak WOW-őrültek, Quaken nevelődött, iskolatársaikat megfélemlítő-kiraboló agresszorok, és játékosok, akik inkább nem esznek és éhenhalnak, nehogy kimaradjon egy perc a szent játékukból. Valóban, ezek a dolgok károsak, és amit lehet tenni ellenük, azt meg is kell lépni, segíteni kell; szülőknek, törvényeknek, játékkészítőknek, pszichológusoknak - és maguknak az embereknek, akik ezt a legközelebbről látják: a játékostársaknak.
eRepublik találkozók
Mert itt az emberi tényező nem csak egyszerűen fontos, de ez a legfontosabb dolog. A megszállott játékos, az agresszivitás lejtőjére kerülő tini, a valós (IRL) rokonait is alig ismerő netizen számára sokszor az egyetlen amire még hallgat, az a hozzá hasonlóan, de mégsem annyira megszállott játékostárs, aki felismerte a játék veszélyeit, a net csábítását, de még tud hozzá ugyanazon a nyelven beszélni, tudja mivel lehet kizökkenteni, egészséges mederbe terelni a megszállottságot. És ezt tudja adni egy olyan játék, ahol nem a lövöldözés vagy a karakterépítés a fontos, hanem a közöség. Nem az egyes ember, hanem az emberi kapcsolatok - azok minden buktatóival és szépségeivel együtt. Minden játék mellett kiépül egy közösség, olyan, amilyen. Azonban nagy különbség az, hogy ez a közösség csak mellékesen összecsapódó játékosok ad hoc csapata, amelyik a játékért van, azt szolgálja; vagy egy igazi, folyton épülő-változó, és önmagában egy egészet alkotó igazi közösség az, amelyik már-már független attól a pár kattintástól, amit a játékosok a játékfelületen végeznek.
Életutak az eRepublikon
Az eRepublikban egy ilyen közösség létezik. Nem véletlenül szociális stratégiaként definiálja magát a játék, hiszen a cél valóban egy működőképes közösség, egy struktúra kialakítása, amelyben a játékosok meg tudják találni a helyüket, ahol a leghatékonyabban tudnak működni, ahol jól érzik magukat, és igen... ahol segíteni tudnak egymásnak. Vagy ártani, hiszen a pakliban ez is benne van, és a közösség próbája pont ez - hogy hogyan kezeli a devianciát, a rosszakaratot, a kártékonyságot. Az eRepublik közössége évek óta alakul, változik, foglalja magába az átlagos játékosoktól kezdve a net vagányain át az extrém eseteket - és ahogyan megtanulja ezeket kezelni, úgy változik maga is. Nem csak a barátságok szövődése, nem csak a valós találkozók, nem csak az igazi emberi kapcsolatok jelzik azt, hogy a közösség jól működik; hanem az, ahogyan ez a kis e-állam túléli a kríziseit, segíti a segítségre szorulókat, figyelmet ad annak, akinek ez kell és tanácsot annak, akinek az; és ahogyan kiveti magából a rosszindulatot, összezáródik az okozott sebek nyomában, túlél és fejlődik... és ahogy nő, úgy alkot magán belül kisebb, kezelhetőbb, emberléptékűbb csoportokat.
Birodalmak tündöklése és bukása VIII - Magyarország
Nem attól más ez a játék, mint a többi, mert a valóságról szól, és igazi szerepeket lehet benne játszani; attól csak még életszerűbbé válik, még hihetőbbé, mintha elfek lennénk Mordorban vagy taurenek Kalimdorban, azaz könnyebb beilleszkedni a szerepekbe és azonosulni a célokkal (megvédeni eMagyarországot jóval hevesebb érzelmeket kavar mint kalandozni egy fantáziavilágban). Attól más, hogy máshol van a hangsúly - nem az egyénen és nem a játékon, hanem a közösségen. Azon, amin a neten oly kevéssé van, ahol a Facebook felületes párszavas státusza jelez csak minket, embereket; míg az eRepublik chatszobáiban, fórumain, cikkeiben folyamatosan zajlik az élet, a játékosok kapcsolatokat építenek, szórakoznak, dolgoznak, tanulnak... élnek. Közösségben élnek.
Budapest ostroma
Az eRepublik tehát egy interneten, böngészőben játszható, ingyenes szociális stratégiai játék, ahol a beregisztráló játékosok a valóság országaiban játsszák el a valóság némileg leegyszerűsített szerepeit (katona, üzletvezető, politikus, tőzdés, újságíró vagy diplomata) veszik fel, és élik az e-életüket más országok hasonló játékosaival szemben. A regisztrációkor 'újszülött' játékos a tutorialokon keresztül sajátítja el a tudnivalókat, ebben mentorok és kisközöségek segítik, és lassan fejlődnek a képességei, tudása, ismeretei, amíg készen nem áll aktívabb szerepet vállalni, akár a politikában, akár más területen. A játék ingyenes, de extrákat lehet valós pénzért venni benne, amely természetesen némi előnyt is jelent a játékmenetben - de mivel a szociális rész fontosabb, így pl. a kapcsolatok, az emberekkel való bánás képessége ezt nagyon is túl tudja szárnyalni. A játékban jelenleg Magyarországról körülbelül 15-20 ezer ember, míg az egész világról közel 300 ezer játékos van, így a közösségek igen komoly méretűek és komplexitásúak - még akkor is, ha a multiaccountok igen komoly problémát jelentenek, azaz ez nem mind élő játékos.
Tájékoztató az új játékosoknak
Azaz, hangsúlyozva megint a dologot; ez egy játék. Nem a valóság helyett van, hanem mellette. A Homo Ludens az, aki a csont-dobókockáktól a táblás játékokon keresztül a netes szerepjátékokat kitalálta, és a Homo Ludens az, aki ezekkel játszik - tanulásnak, agyi edzésnek, szórakozásnak, unaloműzőnek, izgalomnak - ki, miért... mert játszani jó. Közösségben játszani még jobb.
Nádasdy Nóra
Quicksilver
2010. május 8., szombat
Nem adjuk fel soha...
Mert minket legyőzhetnek, de fel nem adjuk soha... ez a mottónk az eRepublikon, ahol néhány napja még a túlélésért küzdöttünk Budapest falait védve a horvát-lengyel-román-amerikai s ki tudja még milyen hadak ellen. Nem maradt más semmi, az ország nagyrésze elfoglalva, romokban hevert, a gazdaság, a forint hasonlóképpen, a piacon nemhogy fegyver de már élelmiszer is alig akadt, és a kétoldalról, összehangoltan támadó Edennel szemben vajmi kevés esélyt láttunk az ország megtartására. De mert magyarok vagyunk, mert makacsak vagyunk és mert imádjuk ezt a kis országot, még ha csak néhány bitből áll is, így kitartottunk. A fegyverek fogytán foggal-körömmel harcoltunk, a magánemberek saját kis összegyűjtött pénzüket adakozták önként az országnak, hogy a tankokat finanszírozhassa belőle, a seftelők felvásárolták az egész világ fegyverkészleteit, hogy haszon nélkül adják itthon, és a szövetségesek is jöttek, hiszen mi is mindig segítettünk nekik amikor kellett.
http://yfrog.com/89smallhungaryj
És az erep valaha volt legnagyobb csatáiban megvédtük Budapestet, történelmet írtunk, hogy hogyan állhat helyt az akarat, a szív és a hazaszeretet az ostromlók hadával, a túlerővel és még a véletlen bugokkal szemben is - és visszavágtunk, megfordítottuk a háborút, pár nap alatt visszaszereztük majd az egész országot, és már azt tervezzük, hogyan lehetne visszafizetni ezt a 'kedves' szomszédoknak, akik farkascsordaként támadtak ránk, hiszen egyedül egyik se tudott volna legyőzni minket...
http://yfrog.com/bagrowinghungaryj
Így zajlik hát az élet az eRepublikon, amely egy böngészőben, nagyrészt ingyenesen játszható szociális stratégiai játék. Ha éppen nem háború zajlik, akkor ki lehet élvezni fenékig a politikai csatározásokat a pártok között, a kongresszusban és az elnökválasztások idején; lehet céget alapítani, termelni, eladni, vásárolni, egyszóval üzletelni a többi játékossal; lehet újságot írni, és mézes-mázos szavainkkal, humorunkkal, alapos elemzéseinkkel híressé válni a kritikus olvasóközönség köreiben; és mindezek felett, mellett beszélgetni többezer (nemzetközi szinten többtízezer) másik játékossal, akik együtt az emagyar közösséget alkotják - ezt a mára már híressé vált közösséget, amely oly sok mindenre képes, és oly sok mindent elért itt, az eRepublikon... Ha te is részese akarsz lenni egy sikertörténetnek, egy nagyszerű közösségnek, akkor téged is várunk; és vár ez a sokszor bugos, sokszor idegesítő, addiktív, de mégis itthagyhatatlan játék, az eRepublik.
http://www.andymiller.fw.hu/Images/socialgame01.jpg
http://www.youtube.com/watch?v=Cdl2tDzPtvs
Quicksilver
.
http://yfrog.com/89smallhungaryj
És az erep valaha volt legnagyobb csatáiban megvédtük Budapestet, történelmet írtunk, hogy hogyan állhat helyt az akarat, a szív és a hazaszeretet az ostromlók hadával, a túlerővel és még a véletlen bugokkal szemben is - és visszavágtunk, megfordítottuk a háborút, pár nap alatt visszaszereztük majd az egész országot, és már azt tervezzük, hogyan lehetne visszafizetni ezt a 'kedves' szomszédoknak, akik farkascsordaként támadtak ránk, hiszen egyedül egyik se tudott volna legyőzni minket...
http://yfrog.com/bagrowinghungaryj
Így zajlik hát az élet az eRepublikon, amely egy böngészőben, nagyrészt ingyenesen játszható szociális stratégiai játék. Ha éppen nem háború zajlik, akkor ki lehet élvezni fenékig a politikai csatározásokat a pártok között, a kongresszusban és az elnökválasztások idején; lehet céget alapítani, termelni, eladni, vásárolni, egyszóval üzletelni a többi játékossal; lehet újságot írni, és mézes-mázos szavainkkal, humorunkkal, alapos elemzéseinkkel híressé válni a kritikus olvasóközönség köreiben; és mindezek felett, mellett beszélgetni többezer (nemzetközi szinten többtízezer) másik játékossal, akik együtt az emagyar közösséget alkotják - ezt a mára már híressé vált közösséget, amely oly sok mindenre képes, és oly sok mindent elért itt, az eRepublikon... Ha te is részese akarsz lenni egy sikertörténetnek, egy nagyszerű közösségnek, akkor téged is várunk; és vár ez a sokszor bugos, sokszor idegesítő, addiktív, de mégis itthagyhatatlan játék, az eRepublik.
http://www.andymiller.fw.hu/Images/socialgame01.jpg
http://www.youtube.com/watch?v=Cdl2tDzPtvs
Quicksilver
.
2010. április 27., kedd
Vazze, az eRománok már megint a spájzban vannak!
A végvár falait megroppantotta a könyörtelen ágyútűz, a tankok lelketlen bombázása, az éjszaka csendjében támadó tengerentúli hadak. Ledőlt, s a romokon beözönlöttek a megszálló hadak. Megint idegen bakancsok tapossák a főváros utcáit, megint költözni kell a túlélőknek, megint elvész az ipar, a gazdaság összeomlik, a fegyverárak az égbe szöknek - és megint ezrek rekednek a könyörtelen frontvonalak mögött, horvát és román cikkek gúnyolódnak rajtuk, a győztesek magabiztos kacaja visszhangzik fülükben... és a háború kérlelhetetlen hullámai továbbözönlenek, és már Budapest falait mossa a szennyes áradat...
"Western Transdanubia has been occupied by Croatia."
"Northern Hungary has been occupied by Romania"
"Central Transdanubia has been occupied by Croatia."
"Southern Great Plain has been occupied by Croatia."
Költői, vészjósló, akkurátus és változatos - egy helyzetjelentés egy alternatív valóságból. Igen, háború van. Világháború, mégpedig az ötödik (bár itt a számozáson van néha vita), és ennek eddig nem a győztesei vagyunk. Voltunk azok is - voltunk senkik és világhatalom is - és most lefelé áldozik a szerencsecsillagunk. Kapjuk az áldást két oldalról is, és rászorulunk a szövetségesek segítségére. Hogy jutottunk el ide a világhatalomtól? A szokásos módon: a nagy jólétben, hatalomban, erőben elkényelmesedtünk, elbíztuk magunkat, egymással harcoltunk az ellenségeink helyett, és megsértettük a barátainkat majd a mindent elérő unalmunkban elmentünk, elmentek, sokan itthagyták a játékot, a karaktereiket, a cégeiket. Az ellenfelek pedig összefogtak, tartalékoltak, kihasználták az alkalmat... és itt vagyunk, az ország nagy része már idegen kézben, a maradék támadás alatt.
Mindez egy parlamenti választással egyidőben, amibe szintúgy beleszólt a háború; nem csak a kampányokat zavarta össze, de az indulók majd fele sem lehetett képviselő, mivel elfoglalták a régióikat. Így egy csonka, majdnem fele létszámú parlamenttel fogunk nekivágni a májusi ciklusnak, és jellemző is kicsit, hogy a magyar médiában nem is látni politikai cikkeket, mint ilyenkor szokásos - mondhatni van jobb dolgunk. Így szinte mellékesen lett a jobboldali pártoknak 40, a centrumpártoknak 36, míg a baloldalnak 21 %-a, azaz az IRL-hez képest még mindig mérsékeltebbek vagyunk, hiszen továbbra is a centrum, azaz játékközpontú pártok adják a parlament gerincét.
http://www.erepublik.com/en/country/politics/Hungary
Van hát mit felkötnünk, van mit összeszedjünk, és nem lesz könnyű még megmaradni sem országszinten. Hiszen ellenfeleink tudják, hogy csak úgy győzhetnek, ha eltörölnek minket a térképről- az eRepublik sajátos szabályai miatt ha már egyszer megtámadtak, aktiválták a szövetségeseink kölcsönös védelmi egyezményeit (MPP), akkor ezeket csak úgy lehet megszüntetni, ha megszűnik az ország. Azaz mi. eMagyarország.
http://www.erepublik.com/en/map
Segítség kell hát, nem titkolom, nem szégyellem, nem kertelek: emberek, akik visszajönnek és emberek, akik újonnan jönnek - mert ha magunk maradunk elveszünk. És ha ez csak egy játék is, hát attól még nem lesz jobb érzés azt látni a térképen, hogy Budapest, Románia. Egyszer már láttuk. Én nem akarom megint. Segítsetek! Regisztráljatok (a még magyar kézen lévő régiókba), és aki valaha játszott, akit egy picit is érdekelt ez a játék, az is jöjjön vissza!
Central Hungary régió - azaz Budapest, még Magyarország. Megtartottuk, megvédtük. Minden más elveszett.
Ezek vagyunk most. Az a pici zöld maszat középen. A kis Magyarország.
Quicksilver
http://www.erepublik.com/en/referrer/Kampec
"Western Transdanubia has been occupied by Croatia."
"Northern Hungary has been occupied by Romania"
"Central Transdanubia has been occupied by Croatia."
"Southern Great Plain has been occupied by Croatia."
Költői, vészjósló, akkurátus és változatos - egy helyzetjelentés egy alternatív valóságból. Igen, háború van. Világháború, mégpedig az ötödik (bár itt a számozáson van néha vita), és ennek eddig nem a győztesei vagyunk. Voltunk azok is - voltunk senkik és világhatalom is - és most lefelé áldozik a szerencsecsillagunk. Kapjuk az áldást két oldalról is, és rászorulunk a szövetségesek segítségére. Hogy jutottunk el ide a világhatalomtól? A szokásos módon: a nagy jólétben, hatalomban, erőben elkényelmesedtünk, elbíztuk magunkat, egymással harcoltunk az ellenségeink helyett, és megsértettük a barátainkat majd a mindent elérő unalmunkban elmentünk, elmentek, sokan itthagyták a játékot, a karaktereiket, a cégeiket. Az ellenfelek pedig összefogtak, tartalékoltak, kihasználták az alkalmat... és itt vagyunk, az ország nagy része már idegen kézben, a maradék támadás alatt.
Mindez egy parlamenti választással egyidőben, amibe szintúgy beleszólt a háború; nem csak a kampányokat zavarta össze, de az indulók majd fele sem lehetett képviselő, mivel elfoglalták a régióikat. Így egy csonka, majdnem fele létszámú parlamenttel fogunk nekivágni a májusi ciklusnak, és jellemző is kicsit, hogy a magyar médiában nem is látni politikai cikkeket, mint ilyenkor szokásos - mondhatni van jobb dolgunk. Így szinte mellékesen lett a jobboldali pártoknak 40, a centrumpártoknak 36, míg a baloldalnak 21 %-a, azaz az IRL-hez képest még mindig mérsékeltebbek vagyunk, hiszen továbbra is a centrum, azaz játékközpontú pártok adják a parlament gerincét.
http://www.erepublik.com/en/country/politics/Hungary
Van hát mit felkötnünk, van mit összeszedjünk, és nem lesz könnyű még megmaradni sem országszinten. Hiszen ellenfeleink tudják, hogy csak úgy győzhetnek, ha eltörölnek minket a térképről- az eRepublik sajátos szabályai miatt ha már egyszer megtámadtak, aktiválták a szövetségeseink kölcsönös védelmi egyezményeit (MPP), akkor ezeket csak úgy lehet megszüntetni, ha megszűnik az ország. Azaz mi. eMagyarország.
http://www.erepublik.com/en/map
Segítség kell hát, nem titkolom, nem szégyellem, nem kertelek: emberek, akik visszajönnek és emberek, akik újonnan jönnek - mert ha magunk maradunk elveszünk. És ha ez csak egy játék is, hát attól még nem lesz jobb érzés azt látni a térképen, hogy Budapest, Románia. Egyszer már láttuk. Én nem akarom megint. Segítsetek! Regisztráljatok (a még magyar kézen lévő régiókba), és aki valaha játszott, akit egy picit is érdekelt ez a játék, az is jöjjön vissza!
Central Hungary régió - azaz Budapest, még Magyarország. Megtartottuk, megvédtük. Minden más elveszett.
Ezek vagyunk most. Az a pici zöld maszat középen. A kis Magyarország.
Quicksilver
http://www.erepublik.com/en/referrer/Kampec
2010. április 11., vasárnap
Ban-unban
Ban - unban - ban - unban - ban - unban
eredeti cikk itt
UPDATE: that article was deleted, and my org banned for it. I am now on my last org, named acerola.
Foreword: this article is not intended to question any authority. It is just a quiet musing, a description of happenings, about something that I must endure - and endure it I will. I will persevere. I will not give up, because truth and justice are worth fighting for. I am [url=http://www.erepublik.com/en/citizen/profile/1232749]Quicksilver[/url] and I will always be Quicksilver, no matter how it annoys some people up high.
This is getting ridiculous - I would even call it funny, but it is rather sad really. My org ([url=http://www.erepublik.com/en/organization/1250807]Moon-Circle[/url]), like me ([url=http://www.erepublik.com/en/citizen/profile/1232749]Quicksilver[/url]), is banned (permanently) on no reason (ban text giving nothing), then unbanned as somebody decides that nothing is still not good enough to ban a person/org; then banned again, also with no reason or reasons so outrageous that unban is coming as a matter of course; then banned again, always permanently, never a warning or a day or something... then unban again, then ban again - every time losing my friends, and my subscriptions. I even know which admin is doing it to me, although I cannot say his name; but where does one complain for an admin's personal vendetta...? Even for a moderator's malice and unfair ban it is useless to complain, because tickets get closed, matters unchanged always. But against an admin's persecution what can one do? Tickets - he reads them, and ignores them. Open letters - he moderates them and bans for them. Writing to owners - they don't care what admins do.
Moon-Circle got permanently banned 5 times since my character, Quicksilver got permanently banned - that is for 5 months. It got unbanned 4 times, the last being this morning, about one hour after the previous ban-unban. I used this org since, made a newspaper in it, entitled [url=http://www.erepublik.com/en/newspaper/quicksilver-neveben-207300/1]In Quicksilver's name[/url], and tried to enjoy the game as much as I could with an org. I rebuilt my reputation damaged by them, friends-list, subscriptions to my paper, just to be banned again and again, thereby losing everything again and again... It is clear to me, that admins want to discredit me in the eyes of those who don't know the events of almost half a year ago. They want to show me in a light of a convicted flamer, troll, liar and betrayer of moderation. They want to show me as a vile person who is justifiably banned by innocent, ever-well-meaning and fair admins and moderators.
If I had gone on this line of thought, I would step over the line of erep law, and start questioning their decisions. I do not do so, because I want this article to remain on erep, to show facts, public facts, that happened, and my thoughts about them to many people. So this article do not step over that line.
Quicksilver (banned)
Moon-Circle org (banned)
Mensa HungarIQa org
acerola org
--------------------------------------------------------------------------------------
Előszó: ez a cikk nem kérdőjelez meg semmiféle felsőbb hatalmat itt, nem akar vádolni vagy támadni, csak egy csendes tűnődés arról, ami történt és történik velem. Nem adom fel. Nem adom fel, hogy igazságot találjak, mert csak akkor lehet azt találni, ha hiszek benne. És az igazság megéri, hogy harcoljak érte. Én [url=http://www.erepublik.com/en/citizen/profile/1232749]Quicksilver [/url]voltam és maradok is örökké, bármennyire is zavar ez sokakat.
A dolgok mára kezdtek nevetségessé válni - nevetségessé, mondom, bár eléggé szomorú is, hogy ez megtörténhet. Az orgomat (Moon-Circle), ahogy a karimat is, véglegesre bannolták, okot nem adva rá a ban szövegében, majd unbannolták, ahogy valaki rájött, hogy a semmi nem elég ok a permabanra; aztán megint bannolva lett, annyira nevetséges okkal, hogy az unban szinte azonnal jött rá; de megint bannoltak, unbannoltak... minden alkalommal elveszítve a barátokat, az előfizetéseket. Még azt is tudom/sejtem, hogy melyik admin műveli ezt, noha a nevét persze nem lehet kimondani. De hogy hol lehet egy admin bosszúja ellen tiltakozni? Még egy moderátor szemétségei ellen sem lehet, hiszen a reportokat ignorálják, a dolgok sosem változnak meg... na de egy admin ellen? Ő bírálja el a ticketeket, és zárja le ha akarja. Nyílt levelek - ő moderálja és büntet érte. Levél a tulajdonosoknak - nem érdekli őket, hogy az adminok mit művelnek.
A Moon-Circle orgom azóta, hogy Quicksilverként bannoltak, vagyis 5 hónapja, ötször lett véglegesre bannolva, majd unbannolva, utoljára ma éjjel (ban) és reggel (unban), majd ban megint. Amióta a karimat bannolták, ezt az orgot használtam, újságot kezdtem el megint írni vele, a [url=http://www.erepublik.com/en/newspaper/quicksilver-neveben-207300/1]Quicksilver nevében[/url]-t, és próbáltam a játékot így, orggal élvezni. Újjáépítettem a reputációmat, amit bemocskoltak, a barátokat újra megkerestem, az előfizetőket gyűjtöttem - és újra meg újra, amikor kezdtem egyenesbe jutni, megint bannoltak, elveszítve megint mindent... tisztán látom, mi a céljuk: hogy diszkreditáljanak azok szemében, akik nem tudnak a majd félévvel ezelőtti eseményekről. Úgy akarnak beállítani, mint egy elítélt bűnözőt, trollt, flémert, hazugot, aki elárulta a moderációt. Úgy akarnak beállítani, mint egy megrögzött rosszindulatú illetőt, akit az igazságos és jóakaratú moderátorok és adminok egyszerűen kénytelenek megbüntetni.
És ha továbbmennék ezen a gondolaton, akkor valóban átlépném azt a vonalat, amit az erep szabályai meghúznak, és vádolnék, támadnék ellenük. De nem teszem. Nem teszem, mert azt akarom, hogy ezt a cikket minél többen olvassák - még ha nincs is többezer előfizetője ennek az újságnak mint a [url=http://www.erepublik.com/en/newspaper/legendarium-179777/1]Legendáriumnak[/url], sőt többszáz sem, mint a [url=http://www.erepublik.com/en/newspaper/quicksilver-neveben-207300/1]Quicksilver nevében[/url]-nek - hogy lássák a tényeket, a történteket. Így ez a cikk nem lépi át ezt a láthatatlan vonalat.
Quicksilver (banned)
Moon-Circle org (banned)
Mensa HungarIQa org
acerola org
.
eredeti cikk itt
UPDATE: that article was deleted, and my org banned for it. I am now on my last org, named acerola.
Foreword: this article is not intended to question any authority. It is just a quiet musing, a description of happenings, about something that I must endure - and endure it I will. I will persevere. I will not give up, because truth and justice are worth fighting for. I am [url=http://www.erepublik.com/en/citizen/profile/1232749]Quicksilver[/url] and I will always be Quicksilver, no matter how it annoys some people up high.
This is getting ridiculous - I would even call it funny, but it is rather sad really. My org ([url=http://www.erepublik.com/en/organization/1250807]Moon-Circle[/url]), like me ([url=http://www.erepublik.com/en/citizen/profile/1232749]Quicksilver[/url]), is banned (permanently) on no reason (ban text giving nothing), then unbanned as somebody decides that nothing is still not good enough to ban a person/org; then banned again, also with no reason or reasons so outrageous that unban is coming as a matter of course; then banned again, always permanently, never a warning or a day or something... then unban again, then ban again - every time losing my friends, and my subscriptions. I even know which admin is doing it to me, although I cannot say his name; but where does one complain for an admin's personal vendetta...? Even for a moderator's malice and unfair ban it is useless to complain, because tickets get closed, matters unchanged always. But against an admin's persecution what can one do? Tickets - he reads them, and ignores them. Open letters - he moderates them and bans for them. Writing to owners - they don't care what admins do.
Moon-Circle got permanently banned 5 times since my character, Quicksilver got permanently banned - that is for 5 months. It got unbanned 4 times, the last being this morning, about one hour after the previous ban-unban. I used this org since, made a newspaper in it, entitled [url=http://www.erepublik.com/en/newspaper/quicksilver-neveben-207300/1]In Quicksilver's name[/url], and tried to enjoy the game as much as I could with an org. I rebuilt my reputation damaged by them, friends-list, subscriptions to my paper, just to be banned again and again, thereby losing everything again and again... It is clear to me, that admins want to discredit me in the eyes of those who don't know the events of almost half a year ago. They want to show me in a light of a convicted flamer, troll, liar and betrayer of moderation. They want to show me as a vile person who is justifiably banned by innocent, ever-well-meaning and fair admins and moderators.
If I had gone on this line of thought, I would step over the line of erep law, and start questioning their decisions. I do not do so, because I want this article to remain on erep, to show facts, public facts, that happened, and my thoughts about them to many people. So this article do not step over that line.
Quicksilver (banned)
Moon-Circle org (banned)
Mensa HungarIQa org
acerola org
--------------------------------------------------------------------------------------
Előszó: ez a cikk nem kérdőjelez meg semmiféle felsőbb hatalmat itt, nem akar vádolni vagy támadni, csak egy csendes tűnődés arról, ami történt és történik velem. Nem adom fel. Nem adom fel, hogy igazságot találjak, mert csak akkor lehet azt találni, ha hiszek benne. És az igazság megéri, hogy harcoljak érte. Én [url=http://www.erepublik.com/en/citizen/profile/1232749]Quicksilver [/url]voltam és maradok is örökké, bármennyire is zavar ez sokakat.
A dolgok mára kezdtek nevetségessé válni - nevetségessé, mondom, bár eléggé szomorú is, hogy ez megtörténhet. Az orgomat (Moon-Circle), ahogy a karimat is, véglegesre bannolták, okot nem adva rá a ban szövegében, majd unbannolták, ahogy valaki rájött, hogy a semmi nem elég ok a permabanra; aztán megint bannolva lett, annyira nevetséges okkal, hogy az unban szinte azonnal jött rá; de megint bannoltak, unbannoltak... minden alkalommal elveszítve a barátokat, az előfizetéseket. Még azt is tudom/sejtem, hogy melyik admin műveli ezt, noha a nevét persze nem lehet kimondani. De hogy hol lehet egy admin bosszúja ellen tiltakozni? Még egy moderátor szemétségei ellen sem lehet, hiszen a reportokat ignorálják, a dolgok sosem változnak meg... na de egy admin ellen? Ő bírálja el a ticketeket, és zárja le ha akarja. Nyílt levelek - ő moderálja és büntet érte. Levél a tulajdonosoknak - nem érdekli őket, hogy az adminok mit művelnek.
A Moon-Circle orgom azóta, hogy Quicksilverként bannoltak, vagyis 5 hónapja, ötször lett véglegesre bannolva, majd unbannolva, utoljára ma éjjel (ban) és reggel (unban), majd ban megint. Amióta a karimat bannolták, ezt az orgot használtam, újságot kezdtem el megint írni vele, a [url=http://www.erepublik.com/en/newspaper/quicksilver-neveben-207300/1]Quicksilver nevében[/url]-t, és próbáltam a játékot így, orggal élvezni. Újjáépítettem a reputációmat, amit bemocskoltak, a barátokat újra megkerestem, az előfizetőket gyűjtöttem - és újra meg újra, amikor kezdtem egyenesbe jutni, megint bannoltak, elveszítve megint mindent... tisztán látom, mi a céljuk: hogy diszkreditáljanak azok szemében, akik nem tudnak a majd félévvel ezelőtti eseményekről. Úgy akarnak beállítani, mint egy elítélt bűnözőt, trollt, flémert, hazugot, aki elárulta a moderációt. Úgy akarnak beállítani, mint egy megrögzött rosszindulatú illetőt, akit az igazságos és jóakaratú moderátorok és adminok egyszerűen kénytelenek megbüntetni.
És ha továbbmennék ezen a gondolaton, akkor valóban átlépném azt a vonalat, amit az erep szabályai meghúznak, és vádolnék, támadnék ellenük. De nem teszem. Nem teszem, mert azt akarom, hogy ezt a cikket minél többen olvassák - még ha nincs is többezer előfizetője ennek az újságnak mint a [url=http://www.erepublik.com/en/newspaper/legendarium-179777/1]Legendáriumnak[/url], sőt többszáz sem, mint a [url=http://www.erepublik.com/en/newspaper/quicksilver-neveben-207300/1]Quicksilver nevében[/url]-nek - hogy lássák a tényeket, a történteket. Így ez a cikk nem lépi át ezt a láthatatlan vonalat.
Quicksilver (banned)
Moon-Circle org (banned)
Mensa HungarIQa org
acerola org
.
2010. február 24., szerda
Quicksilver - THE END
[English below]
Többször is próbáltam már abbahagyni az eRepublikot, eddig egyszer sem sikerült - az erep kemény drognak vehető. Most viszont az adminok megtesznek mindent, hogy ebben segítsenek; Quicksilver végleges bannolása, a válaszok teljes hiánya a miértet kérdező kérdésekre, a moderátorok kritikán aluli hozzáállása, az org bannolása, amivel utána próbáltam meg írni, majd végül a búcsúzócikk törlése végleg betette a kaput mögöttem. Nem éri meg ez a bugos játék, de főleg az adminok és moderátorok igazságtalan, értelmetlen döntései, s a szabályok nevetségesen ostoba mivolta miatt. Nem akarom ezt itt részletezni, hiszen mindenki, aki játszott a játékkal tudja, hogy hány nagyszerű játékoskarriert és közösséget vertek szét a rosszindulatú bannolásaikkal - amíg trollok és csalók nemcsak büntetlenek maradtak, de mg moderátor is lehetett belőlük, hogy ott élhessék ki a bosszúvágyukat a játékbeli ellenfeleken.
Sajnálom, mert közel másfél év alatt elég sok energiát, időt öltem bele - még az ő munkájukban is rengeteget segítve, amit nemhogy nem ismertek el, de teljesen ignoráltak - hiszen élveztem a játékot, és legfőképpen a közösséget. Azt a közösséget, amellyel már rendszeres IRL találkozóink voltak, ismertük egymást, és rengeteg barátot is szereztem, nem csak Magyarországról, de az egész világról. Nehéz lenne mindőjüket felsorolni, nem is próbálom meg; legtöbbjükkel a Facebook-on keresztül tudom tartani a kapcsolatokat, még ha a chat, a játék hiányában ez óhatatlanul lazulni is fog.
Quicksilver, született 2009.11.24-én, eMagyarország ex-elnöke, külügyminisztere, kongresszusi képviselője, katonája, az Új Világ egyik leghíresebb újságírója, a Legendárium szerkesztője végleg elhagyja az eRepublikot.
Viszlát barátok...
------------------------------------------------------------------------------
I have tried to leave eRepublik some times before, but never succeeded - the addiction is strong. But now, admins do their best to banish me forever from the game; the baseless permanent ban of Quicksilver; the total silence and ignoring any question as to the whys; the unbelievably unfair actions of the game moderators; the permanent banning of the org as soon as it got known as me writing from it; and finally the deletion of my good-bye article was the last straw. Not only this bugged game isn't worth the time, but mainly the unfair, unjust and biased actions of the admins and moderators; the ridiculous rules and laws. I do not want to detail anything here; anyone who played know hom many great player-careers and communities were damaged by their unfair bans, while cheaters and trolls not only got unpunished but got to be moderators to enjoy their revenge on their game-opponents.
I am sorry to leave. Sorry, because I spent over 1,5 years of my life there, and spent a lot of energy, not to mention RL money on it - sometimes foolishly helped the admins in their work which they not only not acknowledged, but completely ignored. I did it because I enjoyed it; the game but most importantly the community. The community in which we knew each other, got regular meetings IRL, got to be friends with many people, and not only from Hungary, but all over the world. They are too many to list here, but fortunately with many of them I can keep in contact over the Facebook - even if the connection will weaken because of my leaving the game and the chatrooms.
Quicksilver, ex-president, MoFa, congressman and soldier of eHungary, one of the most famous journalist of the New World, the sole writer of the newspaper Legendarium is leaving eRepublik.
Good bye friends
2010. január 15., péntek
F5
Hajnali három óra. Az ébresztőóra pittyegése alig hasított bele az éjszaka csendjébe, este a lehető leghalkabbra állította be, és amint megszólalt, azonnal, még kótyagosan-álmosan, csukott szemmel lecsapta. Csak amikor a csend ismét átvette a hatalmat a félhomályos hálószobában, csak akkor mert óvatosan az ágy másik felére átlesni. Ha megint észreveszi, hogy felkelt hajnalban ezért... nem fejezte be a gondolatot, félretolta a viaskodó érveket, és halkan, óvatosan kicsusszant a békésen szuszogó lány mellől - azért még egy pillanatra végigsimítva a takaró alól előbújó váll puha bőrén - és már a tennivalókra fókuszálva ment ki a konyhába egy gyors kávéra, falat kekszre, felébredve teljesen amíg a laptop is életrekel.
Gyors login, chatablak, s türelmetlenül várja, míg a még az éjszaka közepén is lassú erep betöltődik. Ha most is bugos lesz, én... ezt a gondolatot sem fejezi be, hiábavaló, inkább a tennivalókra összpontosít, bejön a csatafigyelő, ahogy tervezte még tíz perc van hátra, közben rászól az éjszakai baglyokra az elitszobában, figyeljetek srácok, eksön lesz nemsokára. A kormány alszik, jó nekik, ehhez nem is kellenek, egy ember elég, és az pont ő. Esze ágában sincs átadni a jelszót, ha valamit, hát ezt a percet tutira százszor fogják ellenőrizni adminok, ki nyomja meg a piros gombot, milyen IP-ről, nem kockáztathat, kéjes örömmel bannolnák. A csata percei lassan peregnek, az eredmény nem érdekes, hiszen nem kérdéses, csak utána jön a tánc. Másik ablakra pillant, helyes, még mindig nincs online, figyeli ezt más is, de ő is meggyőződik róla, nem számítanak rá ilyenkor, elbizakodottak, ostobák, lusták.
A feszültség fokozódik ahogyan az utolsó másodpercek peregnek le a csatafigyelő óráján, az adrenalin szétterjed benne, jobban hat, mint a kávé, az álomnak már nyoma sincs, egy ujj az F5 fölött táncol, a másik kéz ablakokat váltogat, lejárt, a chatablakot villogtatja egy marha pont most, hogy zavarjon, tudom, hogy lejárt, látom én is, észrevettem, szólt a figyelőprogi is, és még mindig nincs online, itt az esély gondolja magában, még pár másodperc és meg kell jelenjen a gomb, az F5 ugráltatja az ablakot, közben az egér ott helyezkedik, ahol a piros gomb lesz majd ha lesz, amíg nekem nincs, neki sem lehet, és megjelent, és klikk rá, és igen, tényleg meg akarom támadni, és elfogadta, és akkor megjelenik online, de már késő, lemaradt, kimaradt, támadtam és megmenekült Helókitty.
És már csukja is le a laptopot, futva megy vissza a meleg, puha, álom és lányszagú ágyba, még alhat pár órát reggelig, amikor majd kárörvendve olvashatja az amerikai sajtót, bezsebelve az elismerést és a lesajnálást egyaránt, melyiket honnan, nem számít, sikerült a támadás, gyorsabb volt, és ez helyrehozta adminok által 'pont jókor' helyrehozott határbugok hatását.
Belső Mongólia különben is ősi magyar föld. :-)
Quicksilver
(a novellának a valósághoz, élő személyekhez és történésekhez semmi köze; csak egy kitalált történet, ami az emlékezetes Belső Mongóliai támadás kapcsán jutott eszembe)
---------------------------------------- ----------------------------------------
3 a.m. The sound of the alarm clock hardly broke the silence of the night, he set the volume to the lowest level last evening and as soon as it started to wake him, he stopped it, still with closed eyes, half-asleep... only when silence again reigned in the darkened bedroom he dared to cautiously look over to the other side of the bed. If she notices again that he woke up for this... he didn't finish the thought, put the arguments aside and quietly rose from beside the girl peacefully asleep - couldn't stand not to touch the soft skin of the shoulder that emerged from under the sheets - but the next moment he already focused on the matters at hand, while going into the kitchen for a coffee and a quick bite until the laptop too woke up from its sleep.
Quick login, opening the chat-window, the battle-watcher, and impatiently waits while the main page, slow even in the middle of the night loads. If it is bugged now, again, I will... he doesn't finish this thought either, cannot help it anyway, he rather focuses on the events that are about to be unfold. The battle watch is the first to load, as it was planned only ten minutes remained, in the meanwhile he warns the late-night owls that are awake in the elite channel, keep your eyes peeled guys, soon the dance begins. The government is asleep, good for them, they do not need now, the task requires one person, and it is he. He did not even think of giving the pass to somebody, if anything this second will be checked by admins a thousand times, who logged into the account, from what IP, they would just love to ban him, he cannot take that risk. The moments of the battle slowly go down, the result is unimportant, they knew it for hours, and only when it ends it will be interesting. He glances on another window, good, he is still not online, others watch this too, but he wants to see, how vainglorious they are, how stupid, how lazy...
The excitement grows, adrenalin rushes around in him, waking him up better than any coffee, the battle-watcher shows the last seconds of the battle, time is almost up, sleepyness is nowhere around, one finger is over the F5, the other hand changes windows on the fly, it is over now, damn, somebody flashes the chat-window now, it annoys me, I saw it, the soft told me too, and he is still not online, it is our chance he thinks, another few seconds and the attack button appears, F5 makes the page jump, the pointer is where the red button will be when it finally makes its appearance, while I don't have it he hasn't got it either, and then, in that second it appears, he clicks on it, a small movement, but meaning so much... and it is done, the soft took it, and he appears online, but he is late, late, he lost, I attacked and Helokitty is saved.
And he closes the laptop straight away, runs almost back to the warmth and good smells of the bed, he still has some hours till morning, when he can read the american media with gloating, accepting the compliments and the pity alike, but they all do not matter, for he was faster, he could attack and thereby he could counteract the 'just in the right time' border-bug corrections of admins.
Anyway... Inner Mongolia is ancient Hungarian land. :-P
(the short novel is totally a made-up story, it has no bearing to real persons and events - it has just came to my mind from the Inner Mongolia attack)
Quicksilver
Gyors login, chatablak, s türelmetlenül várja, míg a még az éjszaka közepén is lassú erep betöltődik. Ha most is bugos lesz, én... ezt a gondolatot sem fejezi be, hiábavaló, inkább a tennivalókra összpontosít, bejön a csatafigyelő, ahogy tervezte még tíz perc van hátra, közben rászól az éjszakai baglyokra az elitszobában, figyeljetek srácok, eksön lesz nemsokára. A kormány alszik, jó nekik, ehhez nem is kellenek, egy ember elég, és az pont ő. Esze ágában sincs átadni a jelszót, ha valamit, hát ezt a percet tutira százszor fogják ellenőrizni adminok, ki nyomja meg a piros gombot, milyen IP-ről, nem kockáztathat, kéjes örömmel bannolnák. A csata percei lassan peregnek, az eredmény nem érdekes, hiszen nem kérdéses, csak utána jön a tánc. Másik ablakra pillant, helyes, még mindig nincs online, figyeli ezt más is, de ő is meggyőződik róla, nem számítanak rá ilyenkor, elbizakodottak, ostobák, lusták.
A feszültség fokozódik ahogyan az utolsó másodpercek peregnek le a csatafigyelő óráján, az adrenalin szétterjed benne, jobban hat, mint a kávé, az álomnak már nyoma sincs, egy ujj az F5 fölött táncol, a másik kéz ablakokat váltogat, lejárt, a chatablakot villogtatja egy marha pont most, hogy zavarjon, tudom, hogy lejárt, látom én is, észrevettem, szólt a figyelőprogi is, és még mindig nincs online, itt az esély gondolja magában, még pár másodperc és meg kell jelenjen a gomb, az F5 ugráltatja az ablakot, közben az egér ott helyezkedik, ahol a piros gomb lesz majd ha lesz, amíg nekem nincs, neki sem lehet, és megjelent, és klikk rá, és igen, tényleg meg akarom támadni, és elfogadta, és akkor megjelenik online, de már késő, lemaradt, kimaradt, támadtam és megmenekült Helókitty.
És már csukja is le a laptopot, futva megy vissza a meleg, puha, álom és lányszagú ágyba, még alhat pár órát reggelig, amikor majd kárörvendve olvashatja az amerikai sajtót, bezsebelve az elismerést és a lesajnálást egyaránt, melyiket honnan, nem számít, sikerült a támadás, gyorsabb volt, és ez helyrehozta adminok által 'pont jókor' helyrehozott határbugok hatását.
Belső Mongólia különben is ősi magyar föld. :-)
Quicksilver
(a novellának a valósághoz, élő személyekhez és történésekhez semmi köze; csak egy kitalált történet, ami az emlékezetes Belső Mongóliai támadás kapcsán jutott eszembe)
---------------------------------------- ----------------------------------------
3 a.m. The sound of the alarm clock hardly broke the silence of the night, he set the volume to the lowest level last evening and as soon as it started to wake him, he stopped it, still with closed eyes, half-asleep... only when silence again reigned in the darkened bedroom he dared to cautiously look over to the other side of the bed. If she notices again that he woke up for this... he didn't finish the thought, put the arguments aside and quietly rose from beside the girl peacefully asleep - couldn't stand not to touch the soft skin of the shoulder that emerged from under the sheets - but the next moment he already focused on the matters at hand, while going into the kitchen for a coffee and a quick bite until the laptop too woke up from its sleep.
Quick login, opening the chat-window, the battle-watcher, and impatiently waits while the main page, slow even in the middle of the night loads. If it is bugged now, again, I will... he doesn't finish this thought either, cannot help it anyway, he rather focuses on the events that are about to be unfold. The battle watch is the first to load, as it was planned only ten minutes remained, in the meanwhile he warns the late-night owls that are awake in the elite channel, keep your eyes peeled guys, soon the dance begins. The government is asleep, good for them, they do not need now, the task requires one person, and it is he. He did not even think of giving the pass to somebody, if anything this second will be checked by admins a thousand times, who logged into the account, from what IP, they would just love to ban him, he cannot take that risk. The moments of the battle slowly go down, the result is unimportant, they knew it for hours, and only when it ends it will be interesting. He glances on another window, good, he is still not online, others watch this too, but he wants to see, how vainglorious they are, how stupid, how lazy...
The excitement grows, adrenalin rushes around in him, waking him up better than any coffee, the battle-watcher shows the last seconds of the battle, time is almost up, sleepyness is nowhere around, one finger is over the F5, the other hand changes windows on the fly, it is over now, damn, somebody flashes the chat-window now, it annoys me, I saw it, the soft told me too, and he is still not online, it is our chance he thinks, another few seconds and the attack button appears, F5 makes the page jump, the pointer is where the red button will be when it finally makes its appearance, while I don't have it he hasn't got it either, and then, in that second it appears, he clicks on it, a small movement, but meaning so much... and it is done, the soft took it, and he appears online, but he is late, late, he lost, I attacked and Helokitty is saved.
And he closes the laptop straight away, runs almost back to the warmth and good smells of the bed, he still has some hours till morning, when he can read the american media with gloating, accepting the compliments and the pity alike, but they all do not matter, for he was faster, he could attack and thereby he could counteract the 'just in the right time' border-bug corrections of admins.
Anyway... Inner Mongolia is ancient Hungarian land. :-P
(the short novel is totally a made-up story, it has no bearing to real persons and events - it has just came to my mind from the Inner Mongolia attack)
Quicksilver
2010. január 10., vasárnap
Egyszer fent, egyszer lent...
Mik vannak...?
Budapest, Románia - Erdély, Magyarország
Moszkva, Románia - Heilongjiang, Magyarország
Karnataka, USA - Brandenburg, Magyarország
Párizs, Spanyolország - Urál, Magyarország
Egyszer elfoglaljuk a fél világot, máskor meg elveszítjük az ország felét. Egyszer diadalmasan átgázolunk az USÁn, Kanadán és fél Ázsián - másszor meg visszavonulunk Erdélyből, hogy megvédjük Heilongjiangot, mindannyiunk szeretett Helókittyjét. Egyszer puccsoljuk Horvátországot, másszor megvédjük Indonéziát a román politikai hatalomátvételtől. Egyszer romba döntjük a lengyel pénzpiacot, másszor meg kapkodva védjük a forintot a spekulánsoktól. Egyszer késhegyig menő harcot vívunk a választási kampányban - másszor vállvetve harcolunk, pártokkal, ideológiákkal mit sem törődve, együtt, a harcmezőn, a hazáért.
Játszunk.
Azt játsszuk, hogy katonák vagyunk, sőt hősök; hogy politikusok, sőt államelnökök; hogy tőzsdézünk, sőt mágnások vagyunk; hogy diplomaták vagyunk, és a szavunkra átállnak országok az egyik szövetségből a másikba... mitikus nevek alatt futnak a szövetségek, Atlantisz, PEACE, Főnix, Éden... a valóság országai, kötődései, kapcsolatai kísértenek, és mégis, mégis... ez más. Itt barátaink a szerbek és ellenségeink a lengyelek - Kínában vasat bányászunk, és az USÁ-tól védjük meg ami a miénk. Pár kattintás a böngészőben, egy-két chatablak, egy térkép, egy fórum - és amint lezöttyenünk a számítógép elé, kilépünk a munkahely, a gazdasági válság, a politika taposómalmából, belépünk az eRepublikra... és boldogan oldjuk meg ott a problémákat, vívjuk meg a háborúinkat, győzünk és örülünk; vesztünk és bánkódunk; hecceljük a sosem látott külföldieket a sajtóban és a chateken, ügyeskedünk és politizálunk.
Végülis csak azt csináljuk, amit a valóságban is - mégis mennyire más ez itt! Nem csak azért, mert hol az ország létéért kell küzdeni, hol meg világbirodalom vagyunk. Nem elsősorban ez húz oda minket nap mint nap a képernyők elé. Hanem a közösség, az emberek, a barátok és ellenfelek. Akikkel néha veszekedünk - főleg választások idején - néha együtt ujjongunk, mert legyőztük az USÁ-t vagy elfoglaltuk Erdélyt, néha meg összejövünk egy igazi találkozóra egy pesti vagy szegedi kiskocsmában - akik végérvényesen részesei lettek az életünknek ezen a nagyszerű és sokszor oly igazinak tűnő szerepjátékon keresztül.
Mert az eRepublik ez. A szerepek, a lehetőségek játéka. Az új világ, ahol megváltoztathatod a történelmet, ahol TE is lehetsz az, akin valahol, valamikor egy ország sorsa áll vagy bukik. Itt nem számít ki vagy a valóságban. Itt az számít, hogy ki tudsz lenni ebben az Új Világban. Ha regisztrálsz, ha átlépsz a kezdeti nehézségeken, ha mersz, teszel érte és részese leszel - akkor lesz egy új világod neked is. Az igazi mellett. Ahol, amikor győzöl az ellenfél gratulál hozzá; ahol lehetsz az, aki vagy vagy annál sokkal több is akár...
Gyere... és kikapcsolódásként legyél valaki más az eRepublikon!
Ha tetszik ezen a linken regisztrálhatsz
Quicksilver
eMagyarország exelnöke
Budapest, Románia - Erdély, Magyarország
Moszkva, Románia - Heilongjiang, Magyarország
Karnataka, USA - Brandenburg, Magyarország
Párizs, Spanyolország - Urál, Magyarország
Egyszer elfoglaljuk a fél világot, máskor meg elveszítjük az ország felét. Egyszer diadalmasan átgázolunk az USÁn, Kanadán és fél Ázsián - másszor meg visszavonulunk Erdélyből, hogy megvédjük Heilongjiangot, mindannyiunk szeretett Helókittyjét. Egyszer puccsoljuk Horvátországot, másszor megvédjük Indonéziát a román politikai hatalomátvételtől. Egyszer romba döntjük a lengyel pénzpiacot, másszor meg kapkodva védjük a forintot a spekulánsoktól. Egyszer késhegyig menő harcot vívunk a választási kampányban - másszor vállvetve harcolunk, pártokkal, ideológiákkal mit sem törődve, együtt, a harcmezőn, a hazáért.
Játszunk.
Azt játsszuk, hogy katonák vagyunk, sőt hősök; hogy politikusok, sőt államelnökök; hogy tőzsdézünk, sőt mágnások vagyunk; hogy diplomaták vagyunk, és a szavunkra átállnak országok az egyik szövetségből a másikba... mitikus nevek alatt futnak a szövetségek, Atlantisz, PEACE, Főnix, Éden... a valóság országai, kötődései, kapcsolatai kísértenek, és mégis, mégis... ez más. Itt barátaink a szerbek és ellenségeink a lengyelek - Kínában vasat bányászunk, és az USÁ-tól védjük meg ami a miénk. Pár kattintás a böngészőben, egy-két chatablak, egy térkép, egy fórum - és amint lezöttyenünk a számítógép elé, kilépünk a munkahely, a gazdasági válság, a politika taposómalmából, belépünk az eRepublikra... és boldogan oldjuk meg ott a problémákat, vívjuk meg a háborúinkat, győzünk és örülünk; vesztünk és bánkódunk; hecceljük a sosem látott külföldieket a sajtóban és a chateken, ügyeskedünk és politizálunk.
Végülis csak azt csináljuk, amit a valóságban is - mégis mennyire más ez itt! Nem csak azért, mert hol az ország létéért kell küzdeni, hol meg világbirodalom vagyunk. Nem elsősorban ez húz oda minket nap mint nap a képernyők elé. Hanem a közösség, az emberek, a barátok és ellenfelek. Akikkel néha veszekedünk - főleg választások idején - néha együtt ujjongunk, mert legyőztük az USÁ-t vagy elfoglaltuk Erdélyt, néha meg összejövünk egy igazi találkozóra egy pesti vagy szegedi kiskocsmában - akik végérvényesen részesei lettek az életünknek ezen a nagyszerű és sokszor oly igazinak tűnő szerepjátékon keresztül.
Mert az eRepublik ez. A szerepek, a lehetőségek játéka. Az új világ, ahol megváltoztathatod a történelmet, ahol TE is lehetsz az, akin valahol, valamikor egy ország sorsa áll vagy bukik. Itt nem számít ki vagy a valóságban. Itt az számít, hogy ki tudsz lenni ebben az Új Világban. Ha regisztrálsz, ha átlépsz a kezdeti nehézségeken, ha mersz, teszel érte és részese leszel - akkor lesz egy új világod neked is. Az igazi mellett. Ahol, amikor győzöl az ellenfél gratulál hozzá; ahol lehetsz az, aki vagy vagy annál sokkal több is akár...
Gyere... és kikapcsolódásként legyél valaki más az eRepublikon!
Ha tetszik ezen a linken regisztrálhatsz
Quicksilver
eMagyarország exelnöke
2010. január 8., péntek
J'Accusse!
LETTER TO THE MANAGER OF THE eREPUBLIK
Mr. Lemnaru, Would you allow me, in my gratitude for the benevolent reception that you gave me one day, to draw the attention of your rightful glory and to tell you that your star, so happy until now, is threatened by the most shameful and most ineffaceable of blemishes?
These, Sir, are the facts that explain how this miscarriage of justice came about; The evidence of Quicksilver's character, his affluence, the lack of motive and his continued affirmation of innocence combine to show that he is the victim of the lurid imagination of eRepublik admins, the circles surrounding them, and the banning obsession that is the scourge of our time on eRepublik.
You have passed healthy and safe through base calumnies; you have conquered hearts. You appear radiant in the apotheosis of this festival that eRepublik has so far achieved, and you prepare to preside over the solemn triumph of it, which will crown our great century of work, truth and freedom. But what a spot of mud on your name - I was going to say on your reign - is this Quicksilver affair! A council of admins, under order, has just dared to condemn her, a great blow to all truth, all justice. And it is finished, eRepublik has this stain on her cheek, History will write that it was under your management that such a social crime could be committed.
Since they dared, I too will dare. The truth I will say, because I promised to say it, if justice, regularly seized, did not do it, full and whole. My duty is to speak, I do not want to be an accomplice. My nights would be haunted by the specter of innocence that suffer there, through the most dreadful of tortures, for a crime it did not commit.
And it is to you, Mr. Lemnaru, that I will proclaim it, this truth, with all the force of the revulsion of an honest man. For your honor, I am convinced that you are unaware of it. And with whom will I thus denounce the criminal foundation of these guilty truths, if not with you, the first magistrate of the game?
I accuse of an unnamed admin of the eRepublik of deliberatly misunderstanding the defendant's words that accused liars of a different nature, and condemning her for those, like they were against you, or them.
I accuse of an unnamed admin of the eRepublik of making unjust and baseless law that condemned a whole group of people on the basis of their belonging to that group and no else - thereby committing the unforgivable sin of racism against a minority group.
I accuse of several unnamed admins of supporting the aforementioned crime and dealing out punishments to the innocent citizens of eRepublik - thereby besmirching the name of admins and all employees of said organisation.
I accuse of an unnamed admin of the eRepublik of dealing out punishment for no crime committed, on no evidence, but his/her word - and covering up this case by falsifying records and ignoring appeal.
I accuse of an unnamed admin of the eRepublik of slandering the defendant with accusation of disclosing confidential information that she had access to - without any evidence but their word, and completely ignoring the appeal for this.
I accuse of unnamed moderators from the Home Based Moderators program of provoking the defendant from the position of power, thereby abusing the sacred responsibility that they have been entrusted with; of accusing the defendant with insubstantial and unproved evidence, of making no fair and unbiased ruling and of dealing out unnecessary and cruel punishments.
I accuse the unnamed admins of the appeal court of not making a thorough, just and fair investigation of the aforementioned cases, of allowing their own prejudices and personal emotions to colour their judgement and of disregarding all the evidence of innocence that the defendant presented to them.
I accuse the system that gives too much power into the hands of far too gullible people; of being such as not to let the defendant present real evidence that appeal court must examine; and of giving the defendant no chance of communicating with the court and thereby clear some clouded issues.
Finally, I accuse the court of admins of violating the law by condemning a defendant with unrevealed and inconclusive evidence, and I accuse the second court of appeal of covering up this illegality, by committing in his turn the legal crime of knowingly discharging the real culprits.
While proclaiming these charges, I am not unaware of subjecting myself to articles of the press law, which punishes the offense of slander. And it is voluntarily that I expose myself.
As for the people I accuse, I have against them neither resentment nor hatred. They are for me only entities, spirits of social evil. And the act I accomplished here is only a revolutionary mean for hastening the explosion of truth and justice.
I have only one passion, that of the light, in the name of humanity which has suffered so and is entitled to happiness. My ignited protest is nothing more than the cry of my heart. That one thus dares to translate for me into court bases and that the investigation takes place at the great day! I wait.
Please accept, Mr. Lemnaru, the assurance of my deep respect.
Yours truly
Quicksilver
source: http://en.wikisource.org/wiki/J%27accuse This work is in the public domain worldwide because the author died at least 100 years ago.
---------------------------------------------------------------------------------------------
(gondoltam ha már véletlenül ráakadtam a J'accusse szövegére, hát felhasználom, elvégre eléggé hasonlít az esetemre. Nem kell nagyon komolyan venni. :-P
Mivel 'public domain besorolású, így az átiratom az eredeti feltüntetésével és linkelésével nem sért jogokat
(well, I found the J'Accusse text and thought to use it, as it does have a bearing to my case. Do not take it very seriously. :-P
Because it is in the public domain, my rewriting it does not breach any rights - as the original is clearly indicated and linked.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
