eMagyarország felemelkedése
eMagyarország felemelkedése azzal kezdődött - és ezt a történelemben oly sokszor megfigyelhetjük - ami a legsötétebb pillanata volt, a majdnem teljes vereség, a régiók kilenctizedének román elfoglalása, a keserű vereségek amelyek elindították az erepublik első világháborúját. Ez nagyon sok magyart arra késztetett, hogy itthagyja a játékot, vitákat és veszekedéseket szült - de szerencsére néhányakat arra sarkallt, hogy elkezdjenek együtt dolgozni és megindulni azon a hosszú és akadályokkal terhes úton, ami végül egy új eMagyarország felemelkedéséhez, az erepublik egy új nagyhatalmának a kialakulásához vezetett.
És a közkeletű vélekedéssel szemben, ez a folyamat nem a baby-boommal kezdődött. Már jóval ezelőtt eMagyarország olyan szerencsés volt, hogy volt néhány karizmatikus vezetője, akik talán kevésbé ismertek, mint a későbbiek, de akik munkájukkal lehetővé tették, hogy eMagyarország egyszerűen létezhessen a nagy és ellenséges szomszéd árnyékában, mindenféle nyersanyag híján; akik elkezdték a külföldi kolóniákat kiépíteni, hogy ellássák a magyar gazdaságot a szükséges és elengedhetetlen nyersanyagokkal, akik először elkezdtek embereket toborozni, hogy legyen elég munkás kéz a gyárakba, és akik elkezdték felhalmozni a termékeket, a fegyvereket a későbbi háborúkhoz és az élelmiszert a későbbi újoncokank - akiknek a munkája nélkül a későbbi generációk csak futóhomokra építkezhettek volna...
De a nemzetközi színtérre az igazi kilépés a baby-boommal kezdődött. Sokan és sokat mondtak már róla, sok és sokféle rekordot írt az erepublik történetébe ez a látszólag egyszerű történés. Az első olyan volt, amikor a játékosok erepublikja lépett ki a mátrixból a valóságba, és mutatta meg magát ott. Az emberekhez szólt, segítséget kért, és az emberek jöttek segíteni. Sokkal, de sokkal többen mint amire számítottunk, mint amire fel voltunk készülve - minden előkészület ellenére is - mint amire készen álltunk. Mégis, megtettük amit meg tudtunk, és ők hatalmas fordulatot hoztak cserébe nem csak eMagyarországon, de az egész eRepublikon - eleinte mint utazó szavazatok az itteni, speciális, állampolgárság nélküli környezetben, később mint a gazdaság motorja és legutóbb mint katonai erő hozták meg a változást.
A változás, amit hoztak eMagyarország státuszában annyira hirtelen történt, hogy az átmenet nem volt se könnyű, se hibáktól mentes. A türelmetlen, és a realitásokat még nem ismerő lakosság eredményeket követelt mielőtt eredményeket szállíthattunk volna, és a megígért-megálmodott visszaszerzése a régióknak messze nem volt egy könnyed szórakozás. Sok-sok próbálkozásba került, elvesztegetett aranyakba és erőfeszítésekbe, rengeteg tervezésbe és kooperációba a szövetségesekkel, és bizony sok csalódásba is, amikor Románia az akkor még létező régiócserét is latba vetette, csak hogy megtagadja tőlünk a megnyert csatát - de végül a folyamat győzelemmel zárult, és amikor Budapest visszakerült eMagyarországra, akkor bizony sokunknak könnyes lehetett a szeme a győzelem örömmámorában... és elkezdődhetett az újjáépítés, ahogy a baby-boom második hulláma megtöltötte a régi-új régiókat, és kórházakat építettünk, és megint lehetett újakat tanítani, beilleszkedésüket segíteni, együtt örülni velük.
És a régvárt céllal együtt jött az előrelátható megtorpanás is - merre tovább? A blokkolás elvesztésével Románia elkezdhette a régóta tervezett és elkezdett menetelését Ázsiában, Karnataka felé, hogy öszezúzza Indonéziát, a régi ellenfelet... miközben itthon az index-generáció elkezdte kimutatni oroszlánkörmeit, és eMagyarország hadserege hirtelen vetélytársává vált sokaknak erepen. Néhány akkor hevesen kritizált, majd később agyondicsért, de brilliáns hadmozdulattal, amelyek során megtámadtuk Horvátországot, ezzel aktiválva veszélyesen sok MPP-t, de emellett nyerve két szükséges, ún oldalháborút Ausztriával és Lengyelországgal, majd az ezt követő győzelmekkel újra nem eredeti régióban lettünk határosak Romániával, azaz újólag tudtuk blokkolni őket, ezáltal lélegzetvételhez juttattuk Indonéziát amely már körömszakadtáig küzdött hogy megtartsa a hihetetlenül értékes Karnataka régiót... közel volt, nagyon közel volt, és a dagály az utolsó órákban fordult csak meg - de megtette.
Belemehetnék a csalások, hamis aranyak és bugok gyanús történetébe is, de ez a történet nem erről, nem ezekről szól - a folyamat, az előrenyomulás megállt, és ahogy eMagyarország és eIndonézia immáron együtt támadhatott - a szükséges segítséggel Oroszország, Irán és Kína részéről, a szövetség teljes haderejével - fáradhatatlanul, régióról régióra haladva, hogy elérjék céljukat - a Román birodalom két ékkövét, a nyersanyagrégiókat, amelyek nélkül nem válhat hatalommá egy ország sem, mert ezekre lehet robusztus gazdaságot, azaz biztos jövedelmet, ütőképes hadsereget építeni. A két régió támadása úgy történt, hogy Romániának döntenie kellett, melyiket védi meg - és az előrelátható döntést hozták meg a román hadvezetésben. A csata amelyet WSR-ért vívtak az erep legvitatottabb csatájává vált, amelybe az adminok is belenyúltak, a vsata állását is megváltoztatva a csalások miatt - egy olyan cselekedet volt ez, amit azóta is hevesen vitatnak mindkét oldalon akkor és azóta is - és ami azt okozta, utolsó cseppként, hogy eRománia effektíve visszavonult a csatából, majd az ezt követőkből is, bojkottálva a játékot, amíg az adminok ki nem javítják a játékot tönkretevő bugokat és csalási lehetőségeket.
Tehát eMagyarország elnyerte a nemvárt régiót is, majd folytatta menetelését tovább, az eredetileg kitűzött célja felé - a sokkal védhetőbb, azaz biztonságosabb vasérclelőhelyek felé az Urál hegyei között, majd megvívva érte, a két hatalom, a PEACE GC két oszlopa immáron találkozhatott az Urál bérceinél, az orosz sztyeppén... amikor majd elmesélem ezt a játékot barátoknak, sosem fogom kihagyni ezt a valószerűtlen mozzanatot, amint eIndonézia és eMagyarország határossá válik valahol Oroszországban... és mi folytatjuk az eltervezett hadmozdulatokat, és elfoglaljuk, majd valószínűleg felszabadítjuk az ukrán régiókat, hogy biztonságossá, védhetővé tegyük mindkét vasérclelőhelyet a jövőre nézve is.
Hát így történt eMagyarország felemelkedése. Visszatekintve az elmúlt időszakra, mint olyan aki ha nem is az egészet, de a nagyrészét láttam, azt kell, hogy mondjam, ez egy valódi mese, egy olyan álom, amelyben ha voltak is hibák, megingások, sötétebb ecsetvonások is, mégis akkora sikertörténet, amekkorát a valóságban szinte el se lehetne képzelni - ahogyan az emberek itt bármik lehetnek, úgy ez igaz az országokra is. Én megtisztelőnek érzem, hogy részese lehettem ennek a történetnek, mert jó volt részese lenni, mert jó volt elmesélni, és mert most jó visszatekinteni rá. Mert ez a történet nem csak egy erős e-országot hozott létre, de egy erős, büszke és találékony közösséget is - amelyre szintén büszke vagyok.
eMagyarország megtette.
Elkezdte mint egy küzdelmet a létezésért és amit elért, az valódi nagyhatalmi lét.
Mi, magyarok büszke nép vagyunk, néha talán túlságosan is.
De most van mire büszkék legyünk:
eMagyarorszagra.
Quicksilver
the original article in English/Hungarian
.
