Vazze, az eRománok már megint a spájzban vannak!

A végvár falait megroppantotta a könyörtelen ágyútűz, a tankok lelketlen bombázása, az éjszaka csendjében támadó tengerentúli hadak. Ledőlt, s a romokon beözönlöttek a megszálló hadak. Megint idegen bakancsok tapossák a főváros utcáit, megint költözni kell a túlélőknek, megint elvész az ipar, a gazdaság összeomlik, a fegyverárak az égbe szöknek - és megint ezrek rekednek a könyörtelen frontvonalak mögött, horvát és román cikkek gúnyolódnak rajtuk, a győztesek magabiztos kacaja visszhangzik fülükben... és a háború kérlelhetetlen hullámai továbbözönlenek, és már Budapest falait mossa a szennyes áradat...

"Western Transdanubia has been occupied by Croatia."

"Northern Hungary has been occupied by Romania"

"Central Transdanubia has been occupied by Croatia."

"Southern Great Plain has been occupied by Croatia."


Költői, vészjósló, akkurátus és változatos - egy helyzetjelentés egy alternatív valóságból. Igen, háború van. Világháború, mégpedig az ötödik (bár itt a számozáson van néha vita), és ennek eddig nem a győztesei vagyunk. Voltunk azok is - voltunk senkik és világhatalom is - és most lefelé áldozik a szerencsecsillagunk. Kapjuk az áldást két oldalról is, és rászorulunk a szövetségesek segítségére. Hogy jutottunk el ide a világhatalomtól? A szokásos módon: a nagy jólétben, hatalomban, erőben elkényelmesedtünk, elbíztuk magunkat, egymással harcoltunk az ellenségeink helyett, és megsértettük a barátainkat majd a mindent elérő unalmunkban elmentünk, elmentek, sokan itthagyták a játékot, a karaktereiket, a cégeiket. Az ellenfelek pedig összefogtak, tartalékoltak, kihasználták az alkalmat... és itt vagyunk, az ország nagy része már idegen kézben, a maradék támadás alatt.

Mindez egy parlamenti választással egyidőben, amibe szintúgy beleszólt a háború; nem csak a kampányokat zavarta össze, de az indulók majd fele sem lehetett képviselő, mivel elfoglalták a régióikat. Így egy csonka, majdnem fele létszámú parlamenttel fogunk nekivágni a májusi ciklusnak, és jellemző is kicsit, hogy a magyar médiában nem is látni politikai cikkeket, mint ilyenkor szokásos - mondhatni van jobb dolgunk. Így szinte mellékesen lett a jobboldali pártoknak 40, a centrumpártoknak 36, míg a baloldalnak 21 %-a, azaz az IRL-hez képest még mindig mérsékeltebbek vagyunk, hiszen továbbra is a centrum, azaz játékközpontú pártok adják a parlament gerincét.

http://www.erepublik.com/en/country/politics/Hungary

Van hát mit felkötnünk, van mit összeszedjünk, és nem lesz könnyű még megmaradni sem országszinten. Hiszen ellenfeleink tudják, hogy csak úgy győzhetnek, ha eltörölnek minket a térképről- az eRepublik sajátos szabályai miatt ha már egyszer megtámadtak, aktiválták a szövetségeseink kölcsönös védelmi egyezményeit (MPP), akkor ezeket csak úgy lehet megszüntetni, ha megszűnik az ország. Azaz mi. eMagyarország.

http://www.erepublik.com/en/map

Segítség kell hát, nem titkolom, nem szégyellem, nem kertelek: emberek, akik visszajönnek és emberek, akik újonnan jönnek - mert ha magunk maradunk elveszünk. És ha ez csak egy játék is, hát attól még nem lesz jobb érzés azt látni a térképen, hogy Budapest, Románia. Egyszer már láttuk. Én nem akarom megint. Segítsetek! Regisztráljatok (a még magyar kézen lévő régiókba), és aki valaha játszott, akit egy picit is érdekelt ez a játék, az is jöjjön vissza!

Central Hungary régió - azaz Budapest, még Magyarország. Megtartottuk, megvédtük. Minden más elveszett.



Ezek vagyunk most. Az a pici zöld maszat középen. A kis Magyarország.

Quicksilver

http://www.erepublik.com/en/referrer/Kampec