F5

Hajnali három óra. Az ébresztőóra pittyegése alig hasított bele az éjszaka csendjébe, este a lehető leghalkabbra állította be, és amint megszólalt, azonnal, még kótyagosan-álmosan, csukott szemmel lecsapta. Csak amikor a csend ismét átvette a hatalmat a félhomályos hálószobában, csak akkor mert óvatosan az ágy másik felére átlesni. Ha megint észreveszi, hogy felkelt hajnalban ezért... nem fejezte be a gondolatot, félretolta a viaskodó érveket, és halkan, óvatosan kicsusszant a békésen szuszogó lány mellől - azért még egy pillanatra végigsimítva a takaró alól előbújó váll puha bőrén - és már a tennivalókra fókuszálva ment ki a konyhába egy gyors kávéra, falat kekszre, felébredve teljesen amíg a laptop is életrekel.

Gyors login, chatablak, s türelmetlenül várja, míg a még az éjszaka közepén is lassú erep betöltődik. Ha most is bugos lesz, én... ezt a gondolatot sem fejezi be, hiábavaló, inkább a tennivalókra összpontosít, bejön a csatafigyelő, ahogy tervezte még tíz perc van hátra, közben rászól az éjszakai baglyokra az elitszobában, figyeljetek srácok, eksön lesz nemsokára. A kormány alszik, jó nekik, ehhez nem is kellenek, egy ember elég, és az pont ő. Esze ágában sincs átadni a jelszót, ha valamit, hát ezt a percet tutira százszor fogják ellenőrizni adminok, ki nyomja meg a piros gombot, milyen IP-ről, nem kockáztathat, kéjes örömmel bannolnák. A csata percei lassan peregnek, az eredmény nem érdekes, hiszen nem kérdéses, csak utána jön a tánc. Másik ablakra pillant, helyes, még mindig nincs online, figyeli ezt más is, de ő is meggyőződik róla, nem számítanak rá ilyenkor, elbizakodottak, ostobák, lusták.

A feszültség fokozódik ahogyan az utolsó másodpercek peregnek le a csatafigyelő óráján, az adrenalin szétterjed benne, jobban hat, mint a kávé, az álomnak már nyoma sincs, egy ujj az F5 fölött táncol, a másik kéz ablakokat váltogat, lejárt, a chatablakot villogtatja egy marha pont most, hogy zavarjon, tudom, hogy lejárt, látom én is, észrevettem, szólt a figyelőprogi is, és még mindig nincs online, itt az esély gondolja magában, még pár másodperc és meg kell jelenjen a gomb, az F5 ugráltatja az ablakot, közben az egér ott helyezkedik, ahol a piros gomb lesz majd ha lesz, amíg nekem nincs, neki sem lehet, és megjelent, és klikk rá, és igen, tényleg meg akarom támadni, és elfogadta, és akkor megjelenik online, de már késő, lemaradt, kimaradt, támadtam és megmenekült Helókitty.

És már csukja is le a laptopot, futva megy vissza a meleg, puha, álom és lányszagú ágyba, még alhat pár órát reggelig, amikor majd kárörvendve olvashatja az amerikai sajtót, bezsebelve az elismerést és a lesajnálást egyaránt, melyiket honnan, nem számít, sikerült a támadás, gyorsabb volt, és ez helyrehozta adminok által 'pont jókor' helyrehozott határbugok hatását.

Belső Mongólia különben is ősi magyar föld. :-)

Quicksilver

(a novellának a valósághoz, élő személyekhez és történésekhez semmi köze; csak egy kitalált történet, ami az emlékezetes Belső Mongóliai támadás kapcsán jutott eszembe)

---------------------------------------- ----------------------------------------

3 a.m. The sound of the alarm clock hardly broke the silence of the night, he set the volume to the lowest level last evening and as soon as it started to wake him, he stopped it, still with closed eyes, half-asleep... only when silence again reigned in the darkened bedroom he dared to cautiously look over to the other side of the bed. If she notices again that he woke up for this... he didn't finish the thought, put the arguments aside and quietly rose from beside the girl peacefully asleep - couldn't stand not to touch the soft skin of the shoulder that emerged from under the sheets - but the next moment he already focused on the matters at hand, while going into the kitchen for a coffee and a quick bite until the laptop too woke up from its sleep.

Quick login, opening the chat-window, the battle-watcher, and impatiently waits while the main page, slow even in the middle of the night loads. If it is bugged now, again, I will... he doesn't finish this thought either, cannot help it anyway, he rather focuses on the events that are about to be unfold. The battle watch is the first to load, as it was planned only ten minutes remained, in the meanwhile he warns the late-night owls that are awake in the elite channel, keep your eyes peeled guys, soon the dance begins. The government is asleep, good for them, they do not need now, the task requires one person, and it is he. He did not even think of giving the pass to somebody, if anything this second will be checked by admins a thousand times, who logged into the account, from what IP, they would just love to ban him, he cannot take that risk. The moments of the battle slowly go down, the result is unimportant, they knew it for hours, and only when it ends it will be interesting. He glances on another window, good, he is still not online, others watch this too, but he wants to see, how vainglorious they are, how stupid, how lazy...

The excitement grows, adrenalin rushes around in him, waking him up better than any coffee, the battle-watcher shows the last seconds of the battle, time is almost up, sleepyness is nowhere around, one finger is over the F5, the other hand changes windows on the fly, it is over now, damn, somebody flashes the chat-window now, it annoys me, I saw it, the soft told me too, and he is still not online, it is our chance he thinks, another few seconds and the attack button appears, F5 makes the page jump, the pointer is where the red button will be when it finally makes its appearance, while I don't have it he hasn't got it either, and then, in that second it appears, he clicks on it, a small movement, but meaning so much... and it is done, the soft took it, and he appears online, but he is late, late, he lost, I attacked and Helokitty is saved.

And he closes the laptop straight away, runs almost back to the warmth and good smells of the bed, he still has some hours till morning, when he can read the american media with gloating, accepting the compliments and the pity alike, but they all do not matter, for he was faster, he could attack and thereby he could counteract the 'just in the right time' border-bug corrections of admins.

Anyway... Inner Mongolia is ancient Hungarian land. :-P

(the short novel is totally a made-up story, it has no bearing to real persons and events - it has just came to my mind from the Inner Mongolia attack)

Quicksilver

Egyszer fent, egyszer lent...

Mik vannak...?

Budapest, Románia - Erdély, Magyarország
Moszkva, Románia - Heilongjiang, Magyarország
Karnataka, USA - Brandenburg, Magyarország
Párizs, Spanyolország - Urál, Magyarország

Egyszer elfoglaljuk a fél világot, máskor meg elveszítjük az ország felét. Egyszer diadalmasan átgázolunk az USÁn, Kanadán és fél Ázsián - másszor meg visszavonulunk Erdélyből, hogy megvédjük Heilongjiangot, mindannyiunk szeretett Helókittyjét. Egyszer puccsoljuk Horvátországot, másszor megvédjük Indonéziát a román politikai hatalomátvételtől. Egyszer romba döntjük a lengyel pénzpiacot, másszor meg kapkodva védjük a forintot a spekulánsoktól. Egyszer késhegyig menő harcot vívunk a választási kampányban - másszor vállvetve harcolunk, pártokkal, ideológiákkal mit sem törődve, együtt, a harcmezőn, a hazáért.

Játszunk.

Azt játsszuk, hogy katonák vagyunk, sőt hősök; hogy politikusok, sőt államelnökök; hogy tőzsdézünk, sőt mágnások vagyunk; hogy diplomaták vagyunk, és a szavunkra átállnak országok az egyik szövetségből a másikba... mitikus nevek alatt futnak a szövetségek, Atlantisz, PEACE, Főnix, Éden... a valóság országai, kötődései, kapcsolatai kísértenek, és mégis, mégis... ez más. Itt barátaink a szerbek és ellenségeink a lengyelek - Kínában vasat bányászunk, és az USÁ-tól védjük meg ami a miénk. Pár kattintás a böngészőben, egy-két chatablak, egy térkép, egy fórum - és amint lezöttyenünk a számítógép elé, kilépünk a munkahely, a gazdasági válság, a politika taposómalmából, belépünk az eRepublikra... és boldogan oldjuk meg ott a problémákat, vívjuk meg a háborúinkat, győzünk és örülünk; vesztünk és bánkódunk; hecceljük a sosem látott külföldieket a sajtóban és a chateken, ügyeskedünk és politizálunk.

Végülis csak azt csináljuk, amit a valóságban is - mégis mennyire más ez itt! Nem csak azért, mert hol az ország létéért kell küzdeni, hol meg világbirodalom vagyunk. Nem elsősorban ez húz oda minket nap mint nap a képernyők elé. Hanem a közösség, az emberek, a barátok és ellenfelek. Akikkel néha veszekedünk - főleg választások idején - néha együtt ujjongunk, mert legyőztük az USÁ-t vagy elfoglaltuk Erdélyt, néha meg összejövünk egy igazi találkozóra egy pesti vagy szegedi kiskocsmában - akik végérvényesen részesei lettek az életünknek ezen a nagyszerű és sokszor oly igazinak tűnő szerepjátékon keresztül.

Mert az eRepublik ez. A szerepek, a lehetőségek játéka. Az új világ, ahol megváltoztathatod a történelmet, ahol TE is lehetsz az, akin valahol, valamikor egy ország sorsa áll vagy bukik. Itt nem számít ki vagy a valóságban. Itt az számít, hogy ki tudsz lenni ebben az Új Világban. Ha regisztrálsz, ha átlépsz a kezdeti nehézségeken, ha mersz, teszel érte és részese leszel - akkor lesz egy új világod neked is. Az igazi mellett. Ahol, amikor győzöl az ellenfél gratulál hozzá; ahol lehetsz az, aki vagy vagy annál sokkal több is akár...

Gyere... és kikapcsolódásként legyél valaki más az eRepublikon!

Ha tetszik ezen a linken regisztrálhatsz

Quicksilver
eMagyarország exelnöke

J'Accusse!

LETTER TO THE MANAGER OF THE eREPUBLIK

Mr. Lemnaru, Would you allow me, in my gratitude for the benevolent reception that you gave me one day, to draw the attention of your rightful glory and to tell you that your star, so happy until now, is threatened by the most shameful and most ineffaceable of blemishes?

These, Sir, are the facts that explain how this miscarriage of justice came about; The evidence of Quicksilver's character, his affluence, the lack of motive and his continued affirmation of innocence combine to show that he is the victim of the lurid imagination of eRepublik admins, the circles surrounding them, and the banning obsession that is the scourge of our time on eRepublik.

You have passed healthy and safe through base calumnies; you have conquered hearts. You appear radiant in the apotheosis of this festival that eRepublik has so far achieved, and you prepare to preside over the solemn triumph of it, which will crown our great century of work, truth and freedom. But what a spot of mud on your name - I was going to say on your reign - is this Quicksilver affair! A council of admins, under order, has just dared to condemn her, a great blow to all truth, all justice. And it is finished, eRepublik has this stain on her cheek, History will write that it was under your management that such a social crime could be committed.

Since they dared, I too will dare. The truth I will say, because I promised to say it, if justice, regularly seized, did not do it, full and whole. My duty is to speak, I do not want to be an accomplice. My nights would be haunted by the specter of innocence that suffer there, through the most dreadful of tortures, for a crime it did not commit.

And it is to you, Mr. Lemnaru, that I will proclaim it, this truth, with all the force of the revulsion of an honest man. For your honor, I am convinced that you are unaware of it. And with whom will I thus denounce the criminal foundation of these guilty truths, if not with you, the first magistrate of the game?

I accuse of an unnamed admin of the eRepublik of deliberatly misunderstanding the defendant's words that accused liars of a different nature, and condemning her for those, like they were against you, or them.

I accuse of an unnamed admin of the eRepublik of making unjust and baseless law that condemned a whole group of people on the basis of their belonging to that group and no else - thereby committing the unforgivable sin of racism against a minority group.

I accuse of several unnamed admins of supporting the aforementioned crime and dealing out punishments to the innocent citizens of eRepublik - thereby besmirching the name of admins and all employees of said organisation.

I accuse of an unnamed admin of the eRepublik of dealing out punishment for no crime committed, on no evidence, but his/her word - and covering up this case by falsifying records and ignoring appeal.

I accuse of an unnamed admin of the eRepublik of slandering the defendant with accusation of disclosing confidential information that she had access to - without any evidence but their word, and completely ignoring the appeal for this.

I accuse of unnamed moderators from the Home Based Moderators program of provoking the defendant from the position of power, thereby abusing the sacred responsibility that they have been entrusted with; of accusing the defendant with insubstantial and unproved evidence, of making no fair and unbiased ruling and of dealing out unnecessary and cruel punishments.

I accuse the unnamed admins of the appeal court of not making a thorough, just and fair investigation of the aforementioned cases, of allowing their own prejudices and personal emotions to colour their judgement and of disregarding all the evidence of innocence that the defendant presented to them.

I accuse the system that gives too much power into the hands of far too gullible people; of being such as not to let the defendant present real evidence that appeal court must examine; and of giving the defendant no chance of communicating with the court and thereby clear some clouded issues.

Finally, I accuse the court of admins of violating the law by condemning a defendant with unrevealed and inconclusive evidence, and I accuse the second court of appeal of covering up this illegality, by committing in his turn the legal crime of knowingly discharging the real culprits.

While proclaiming these charges, I am not unaware of subjecting myself to articles of the press law, which punishes the offense of slander. And it is voluntarily that I expose myself.

As for the people I accuse, I have against them neither resentment nor hatred. They are for me only entities, spirits of social evil. And the act I accomplished here is only a revolutionary mean for hastening the explosion of truth and justice.

I have only one passion, that of the light, in the name of humanity which has suffered so and is entitled to happiness. My ignited protest is nothing more than the cry of my heart. That one thus dares to translate for me into court bases and that the investigation takes place at the great day! I wait.

Please accept, Mr. Lemnaru, the assurance of my deep respect.

Yours truly

Quicksilver

source: http://en.wikisource.org/wiki/J%27accuse This work is in the public domain worldwide because the author died at least 100 years ago.



---------------------------------------------------------------------------------------------

(gondoltam ha már véletlenül ráakadtam a J'accusse szövegére, hát felhasználom, elvégre eléggé hasonlít az esetemre. Nem kell nagyon komolyan venni. :-P
Mivel 'public domain besorolású, így az átiratom az eredeti feltüntetésével és linkelésével nem sért jogokat

(well, I found the J'Accusse text and thought to use it, as it does have a bearing to my case. Do not take it very seriously. :-P
Because it is in the public domain, my rewriting it does not breach any rights - as the original is clearly indicated and linked.