F5

Hajnali három óra. Az ébresztőóra pittyegése alig hasított bele az éjszaka csendjébe, este a lehető leghalkabbra állította be, és amint megszólalt, azonnal, még kótyagosan-álmosan, csukott szemmel lecsapta. Csak amikor a csend ismét átvette a hatalmat a félhomályos hálószobában, csak akkor mert óvatosan az ágy másik felére átlesni. Ha megint észreveszi, hogy felkelt hajnalban ezért... nem fejezte be a gondolatot, félretolta a viaskodó érveket, és halkan, óvatosan kicsusszant a békésen szuszogó lány mellől - azért még egy pillanatra végigsimítva a takaró alól előbújó váll puha bőrén - és már a tennivalókra fókuszálva ment ki a konyhába egy gyors kávéra, falat kekszre, felébredve teljesen amíg a laptop is életrekel.

Gyors login, chatablak, s türelmetlenül várja, míg a még az éjszaka közepén is lassú erep betöltődik. Ha most is bugos lesz, én... ezt a gondolatot sem fejezi be, hiábavaló, inkább a tennivalókra összpontosít, bejön a csatafigyelő, ahogy tervezte még tíz perc van hátra, közben rászól az éjszakai baglyokra az elitszobában, figyeljetek srácok, eksön lesz nemsokára. A kormány alszik, jó nekik, ehhez nem is kellenek, egy ember elég, és az pont ő. Esze ágában sincs átadni a jelszót, ha valamit, hát ezt a percet tutira százszor fogják ellenőrizni adminok, ki nyomja meg a piros gombot, milyen IP-ről, nem kockáztathat, kéjes örömmel bannolnák. A csata percei lassan peregnek, az eredmény nem érdekes, hiszen nem kérdéses, csak utána jön a tánc. Másik ablakra pillant, helyes, még mindig nincs online, figyeli ezt más is, de ő is meggyőződik róla, nem számítanak rá ilyenkor, elbizakodottak, ostobák, lusták.

A feszültség fokozódik ahogyan az utolsó másodpercek peregnek le a csatafigyelő óráján, az adrenalin szétterjed benne, jobban hat, mint a kávé, az álomnak már nyoma sincs, egy ujj az F5 fölött táncol, a másik kéz ablakokat váltogat, lejárt, a chatablakot villogtatja egy marha pont most, hogy zavarjon, tudom, hogy lejárt, látom én is, észrevettem, szólt a figyelőprogi is, és még mindig nincs online, itt az esély gondolja magában, még pár másodperc és meg kell jelenjen a gomb, az F5 ugráltatja az ablakot, közben az egér ott helyezkedik, ahol a piros gomb lesz majd ha lesz, amíg nekem nincs, neki sem lehet, és megjelent, és klikk rá, és igen, tényleg meg akarom támadni, és elfogadta, és akkor megjelenik online, de már késő, lemaradt, kimaradt, támadtam és megmenekült Helókitty.

És már csukja is le a laptopot, futva megy vissza a meleg, puha, álom és lányszagú ágyba, még alhat pár órát reggelig, amikor majd kárörvendve olvashatja az amerikai sajtót, bezsebelve az elismerést és a lesajnálást egyaránt, melyiket honnan, nem számít, sikerült a támadás, gyorsabb volt, és ez helyrehozta adminok által 'pont jókor' helyrehozott határbugok hatását.

Belső Mongólia különben is ősi magyar föld. :-)

Quicksilver

(a novellának a valósághoz, élő személyekhez és történésekhez semmi köze; csak egy kitalált történet, ami az emlékezetes Belső Mongóliai támadás kapcsán jutott eszembe)

---------------------------------------- ----------------------------------------

3 a.m. The sound of the alarm clock hardly broke the silence of the night, he set the volume to the lowest level last evening and as soon as it started to wake him, he stopped it, still with closed eyes, half-asleep... only when silence again reigned in the darkened bedroom he dared to cautiously look over to the other side of the bed. If she notices again that he woke up for this... he didn't finish the thought, put the arguments aside and quietly rose from beside the girl peacefully asleep - couldn't stand not to touch the soft skin of the shoulder that emerged from under the sheets - but the next moment he already focused on the matters at hand, while going into the kitchen for a coffee and a quick bite until the laptop too woke up from its sleep.

Quick login, opening the chat-window, the battle-watcher, and impatiently waits while the main page, slow even in the middle of the night loads. If it is bugged now, again, I will... he doesn't finish this thought either, cannot help it anyway, he rather focuses on the events that are about to be unfold. The battle watch is the first to load, as it was planned only ten minutes remained, in the meanwhile he warns the late-night owls that are awake in the elite channel, keep your eyes peeled guys, soon the dance begins. The government is asleep, good for them, they do not need now, the task requires one person, and it is he. He did not even think of giving the pass to somebody, if anything this second will be checked by admins a thousand times, who logged into the account, from what IP, they would just love to ban him, he cannot take that risk. The moments of the battle slowly go down, the result is unimportant, they knew it for hours, and only when it ends it will be interesting. He glances on another window, good, he is still not online, others watch this too, but he wants to see, how vainglorious they are, how stupid, how lazy...

The excitement grows, adrenalin rushes around in him, waking him up better than any coffee, the battle-watcher shows the last seconds of the battle, time is almost up, sleepyness is nowhere around, one finger is over the F5, the other hand changes windows on the fly, it is over now, damn, somebody flashes the chat-window now, it annoys me, I saw it, the soft told me too, and he is still not online, it is our chance he thinks, another few seconds and the attack button appears, F5 makes the page jump, the pointer is where the red button will be when it finally makes its appearance, while I don't have it he hasn't got it either, and then, in that second it appears, he clicks on it, a small movement, but meaning so much... and it is done, the soft took it, and he appears online, but he is late, late, he lost, I attacked and Helokitty is saved.

And he closes the laptop straight away, runs almost back to the warmth and good smells of the bed, he still has some hours till morning, when he can read the american media with gloating, accepting the compliments and the pity alike, but they all do not matter, for he was faster, he could attack and thereby he could counteract the 'just in the right time' border-bug corrections of admins.

Anyway... Inner Mongolia is ancient Hungarian land. :-P

(the short novel is totally a made-up story, it has no bearing to real persons and events - it has just came to my mind from the Inner Mongolia attack)

Quicksilver